A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - PIRINT Andrea: A Napóleon-kultusz képzőművészeti emlékei képes levelezőlapokon

438 Pirin t Andrea állapítható meg, hogy egy 1900 körüli külhoni árucikk, amelynek korabeli forgalmazása elé az országhatárok nem gördítettek akadályt, képeslapgyűjtő révén (időben később), vagy a lap bolti forgalmazása idején (külföldön vásárolva) került-e Magyarországra, vagy esetleg mint importcikk jutott el a magyar piacra, saját korában? Ehhez a — köznapi szóhasználattal — „megírt" lapok szövegoldala nyújthat segítséget, hiszen a postailag kézbesített levelezőlapokon az üzenet nyelve, a címzés, a bélyeg és a postabélyegző a lap beszerzésének körülményeiről is informálhat. A szerencsi kollekció postai úton feladott Napóleon-tárgyú képeslapjainak 60%-át magyarul írták, és csupán elhanyagolható, a 2%ot alig kitevő részét képezik azok a lapok, amelyeket a Trianon előtti Magyarország határán kívül (Párizsban, Versailles-ban, Karlsbadban, Oostendében, Ajaccióban, Bécsben, Waterlooban, a turizmusra jellemző üzenettel) adtak postára. A magyar nyelven megírt lapok jó része az 1900-as évek első két évtizedéből származik, és 98%-a a Magyarország területén belüli kapcsolattartás céljait szolgálta. Akadnak azonban olyanok is, amelyek feladója ugyan németül vagy franciául írt, de lapját magyar településről küldte el magyarországi címre. Mindez nemcsak azt igazolja, hogy külföldi kiadók Napóleontárgyú képeslapjai itthon is kaphatók voltak, de azt is jelzi, hogy Magyarországon is igény mutatkozott rájuk, azaz a legendás francia történelmi hérosz emlékezete olyan összeurópai jelenség, amely alól — legalábbis a 20. század elején, amikor a lapok jó részét postára adták — Magyarország sem jelentett kivételt. A SZERENCSI MÚZEUM NAPÓLEONTÁRGYÚ KÉPESLAPGYŰJTEMÉNYE Az összesen 632 darabot számláló kollekcióban az illusztrációkat tematikailag összefűző történelmi személy, I. Napóleon alakja az egyetlen kohézió. A szűkebb témakörök szerint felosztható alcsoportok egyike a Bonaparte család tagjait, az erős jellemű édesanya és a Napóleon kegyéből jelentős címekkel felruházott testvérek képmásait ábrázolja. Külön csoportba sorolhatók a Napóleon oldalán császárnévá lett feleségek, Josephine és Mária Lujza, valamint a második házasságból származó, várva várt trónörökös, az utókor által Sasfiók néven emlegetett reichstadti herceg arcvonásait megörökítő illusztrációk. A gyűjtemény jelentős része Bonaparte Napóleont mint a korzikai zászlóalj főhadnagyát, a délfranciaországi hadsereg főparancsnokát, első konzult, császárt, és végül mint Szent Ilona-i száműzöttet ábrázolja, portrészerűen (mellkép, háromnegyed- vagy egészalakos formában). Számos zsánerkép jeleníti meg a császárt mint magánembert szűk családi körben (gyengéd férjként, szerető apaként), vagy társasági emberként. A legnagyobb tematikai alcsoport azonban a történelemformáló személyiség pályafutásához, államalkotó és diplomáciai működéséhez, katonai hadjárataihoz kapcsolódik. Az illusztrációkon keresztül nyomon követhető a teljes Napóleon-legenda, a tizenéves Bonaparte hadvezéri képességeinek állítólagos első megvillanásától kezdve, katonai felemelkedésének és sikereinek, a császári címhez vezető kormányzati tevékenység jelentősebb epizódjainak, a császárként egész Európát felbolygató katonai akcióinak felidézésén át, második lemondását követő száműzetéséig és haláláig. A képeslapok illusztrációi azonban a legenda történetének elbeszélésében ennél is továbbmennek, hiszen a mai napig turistalátványosságnak számító, s levelezőlapokon is népszerűsített emlékhelyek (szülőháza, egykori szállás- és lakóhelyei, nevéhez fűződő csaták emlékművei, párizsi szarkofágja) éppúgy a mítosz manifesztációi, mint azok a képzőművészeti illusztrációk, amelyeknek előképei a Napóleon, a „halhatatlan hős" halálát követő hódolat kifejeződéseként születtek, és egy határozottan körvonalazható Napóleon-kultusz reprezentánsai.