A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - PIRINT Andrea: A Napóleon-kultusz képzőművészeti emlékei képes levelezőlapokon

A Napóleon -kultusz képzőm űvészeti emlékei képes le velezőlapokon 439 Míg a gyűjteményt Napóleon alakja teremti meg, egyéb, a képeslapok klasszifikációjában releváns tekintetben, mint a kiadás éve, származási ország, kiadóvállalat, nyomdatechnika, illusztrációk típusa, sokféleség tapasztalható. A kiadó neve mellett olykor a nyomdai előállítás évét is feltűntették, így járt el Armand Noyer párizsi fotográfiai intézete a Vie de Napoléon, az Allegorie, valamint a Réves de Napoléon című sorozatok 1911. és 1912. évi kiadásakor. A további, postára adott lapok korának meghatározásához mindenekelőtt az írott szöveg keltezése és/vagy a postabélyegző dátuma nyújt támpontot, jelezve a lap kereskedelmi forgalomba hozatalának legkésőbbi időpontját. A Napóleon-képeslapok közül a legkorábban postára adott darab 1898-ból, a legkésőbbi 1985-ből való, a legtöbb példány azonban 1907-1915 között volt használatban. A lapok számottevő részét természetesen Franciaországban adták ki, de jelentős számú levelezőlap származtatható németországi kiadóktól, s a sorban harmadikként osztrák — jelesül bécsi — cégektől. Részét képezi a tárgycsoportnak több-kevesebb angol, belga, csehszlovák, dán, lengyel és oroszországi darab, s végül e helyen újra meg kell említenünk az egyetlen magyar kiadású példányt. A 20. század eleji kiadók közül nagyobb számban képviselik képeslapok az Artistique „Supra" (Párizs), az Ajrmand] Noyer (Párizs), a Croissant (Párizs), a Papeghin (Párizs), a Stengel & Co. (Drezda), a B.K.W.I. [Brüder Kohn Wien I] cégeket, valamint a Raphael Tuck által Londonban alapított, de több — európai és amerikai — nagyvárosban is kirendeltséggel, nyomdával bíró nagyvállalat berlini és párizsi létesítményeinek

1 levelezőlap-kiadó tevékenységét. A Napóleonkollekcióban többek között az alábbi kiadók is szerepelnek: Carl Garte (Lipcse), Dr. 1 Raphael Tuck & Sons' (Berlin), Raphael Tuck et Fils Ltd. (Párizs) Trenkler Co. (Brüsszel), F[riedrich] A[dolf] Ackermann's Kunstverlag (München), Fiedrich Martins Kunstverlag (Erfurt), Fritz Schardt (Nürnberg), Neue Photographische Gesellschaft Steglitz (Berlin), J. Plichta (Prága), Edm[und] von König (Heidelberg), Mme Moreau (Versailles). A képeslapkiadással professzionálisan — de nem kizárólagosan, és elsősorban nem ezzel — foglalkozó fenti cégek és műhelyek mellett természetesen a múzeumok is bekapcsolódtak a széles népréteg — azon belül is a képtárlátogató közönség — igényeit kiszolgáló, abból profitáló tevékenységbe. A szerencsi gyűjtemény tanúsága szerint a versailles-i múzeum 1910-ben már egészen biztosan több száz darabos képeslapsorozatot forgalmazott, saját gyűjteményi anyagának fotográfiai reprodukcióival. A lapok számottevő része szériák — olykor csak számsorral, többnyire azonban önálló címmel is ellátott sorozatok — részeként készült. Napóleon-tárgyú illusztrációk olyan szériákban is szerepet kaptak, amelyek tematikáját nem a személye határozta meg, hanem egy sokkal tágabb körű válogatási szempont. A régi francia festők mesterműveit, modern mesterek alkotásait és az egyes múzeumok kiemelkedő képzőművészeti műtárgyait bemutató sorozatokban éppúgy helyet kaptak bizonyos napóleonos darabok, mint a történelmi festészet emlékei, vagy éppen az acélmetszetes portrék közül válogató szériákban. A sorozatok nagyobb része azonban kifejezetten Napóleon személyét állította a középpontba. Az egészen kézenfekvő és gyakorta választott Napoleon sorozatcím mellett olyan elnevezésekkel is találkozunk, mint a La Vie de Napoléon, Napoléon et son Epoque, Napoléon intime, Réves de Napoléon. Az utóbb felsorolt franciaországi szériák mellett megemlítjük még a valószínűleg ugyancsak francia kiadású La légende Napoléonienne és a Les Grandes Etapes de Napoléon, az orosz kiadású Souvenir de 1812 „Napoléon en