A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - PORKOLÁB Tibor: Lévay, a dicsszónok

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L (2011), 401-400. LÉVAY, A DICSSZÓNOK Porkoláb Tibor* * Miskolci Egyetem, BTK, Magyar Nyelv-és Irodalomtudományi Intézet Absztrakt: A Lévay-életmű talán legértékesebb, ám legkevésbé ismert részének tekinthető az a szövegkorpusz, amely emlékbeszédekből és emlékódákból áll. Tanulmányom ezeknek a kommemorációs funkciójú szövegeknek a filológiai áttekintésére vállalkozik. Kulcsszavak: emlékbeszéd, emlékóda, kommemorációs retorika, szónoki kompetencia A hetvenhárom éves Lévay József 1898. május 29-én az alábbiakat jegyzi be naplójába: „Mához egy hétre pedig az 'Akadémia' megbízásából Szegszárdon kell koszorút tennem Garay Jánosnak ott akkor nagy ceremóniával leleplezendő szobrára, mégpedig rövid beszéd kíséretében. Az efféle beszéd egykor becsvágyam és örömem volt." (LÉVAY 2001, 1/100) Minden bizonnyal e „becsvágynak" és „örömnek" is köszönhető, hogy a miskolci poéta meglehetősen gyakran lép fel dicsszónoklattal és verses emlékbeszédnek tekinthető ódával a haza „nagy embereinek" az emlékezetét felújító kommemorációs eseményeken. Miklós Róbert, Lévay biográfusa meg is állapítja: ,, alig van irodalmunknak még egy költője, aki annyi ünnepi ódát, emlékbeszédet, köszöntőt írt volna — többnyire az Akadémia és a Kisfaludy-Társaság megbízásából, mint Lévay." (MIKLÓS 1978, 40) Kerényi Ferenc ugyancsak kiemeli: „Nem volt szoboravatás, irodalmi emlékünnep, emléktáblaállítás, felolvasóest az Akadémián és a Kisfaludy Társaságban, amire ne írta volna meg versét és beszédét. " (KERÉNYI 2004, 394) Bár ez a megfogalmazás nem mentes némi túlzástól, arra nagyon is alkalmas, hogy felhívja a figyelmet erre a kutatói érdeklődésre igencsak kevéssé méltatott, mennyiségileg is tekintélyes szövegkorpuszra. Kimondható: a dicsszónok Lévayról alig tudunk valamit. Az itt következő áttekintést (amely alapja lehet a későbbi szisztematikus retorikai és kultusztörténeti vizsgálatoknak) ez a hiányérzet inspirálta.

1 Lévay első nyilvános dicsszónoki fellépésére 1859. október 27-én, a Kazinczycentenárium miskolci ünnepélyén kerül sor. A köztiszteletben álló református gimnáziumi tanár — ahogy ezt Szűcs Sámuel is megörökíti naplójában — ,,a' Cassinó' teremében adott dísz lakomán "olvassa fel „»Kazinczy Ferencz' emlékezete« czímű jeles művét". A díszlakomát megelőzően pedig a színházban „szavaltatott Molnár György által Lévai Jósefnek, ez 1 A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként — az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében — az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.