A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - CSÍKI Tamás: Rendiség és polgárosodás Borsod vármegyében Lévay József életpályájának személyes tapasztalata alapján

394 Csíki Tamás toborozni, Tátraszéplakon, illetve Tátrafiireden pedig az ott nyaralókból állandó asztaltársaság alakul ki, melynek tagjai — Lévayn kívül — Darányi Ignác, Széchenyi Jenő udvari kanonok, Kállay Albert szegedi főispán, továbbá nyugalmazott államtitkár, kúriai bíró, miniszteri tanácsos és vasúti főhivatalnok (PORKOLÁB 2001, I. 35, 106, 113, 240, 276, 278, 312). Aktív és már visszavonult állami és megyei tisztviselők alkotják tehát a társaságát, amelyet az etnikailag és kulturálisan sokszínű közegben való exkluzív elkülönülés tartott össze. A hetvenedik évén túl járó Lévay számára pedig az informáltság és továbbra is ehhez az „illusztris" körhöz tartozás jóleső érzését biztosította.

3 Ugyanakkor az őt vendégül látó „gentrytől", akinek tömör szociológiai leírását adja, tudatilag elhatárolódik. Lévay társaságához — ha nem is ilyen szorosan — mások is hozzátartoztak. Trencsénteplicen ismerkedett meg a „tekintélyes polgárral", Katona Zsigmond gyógyszerésszel és neves szőlő- és gyümölcstermelővel, akinek szakértelméről, műveltségéről, jól jövedelmező kecskeméti mintatelepéről és „tiszteletre méltó" családi körülményeiről elismerően ír naplójában. Hasonlóan kedvező a tapasztalata, amikor Thurzófüredről Gölnicbányára kirándult, és társaival tejuzsonárra — csak úgy találomra — egy „polgárházba"tért be. „Meglepett a szoba csínja és bútorzata. A gazda magas, sovány öregember, igazi zipser. Felesége kedves, jó arcú asszony. Ketten gazdálkodnak 30-40 hold földbirtokukon, s többek között mészárossággal is kereskednek, szatócskodnak. Mindenütt tisztaság és jólét tűnt előmbe, a szobában, a konyhában, az udvaron, az istállóban és az áruboltban. Kamarája rakva volt különféle árucikkekkel, bemutatta 3 A trencséni alispántól tudja meg pl. a zsidó nők különc étkezési szokásait, vagy a gömöri birtokostól, Hanvay Zoltántól, hogy a Szabadelvű Párt bomlása és a koalíció létrejötte voltaképp személyes ellentétből ered, és ifj. Andrássy Gyulát környezete „heccelte" a Tisza István elleni szerepbe (PORKOLÁB 2001,1.392). az idei tisztabúza kalászait is. A meszelt szoba falán a királyi család képe mellett ott függött Luther arcképe. A komódon egypár imakönyv és szép kötésű német zsoltárkönyv. — Ugyan hányadik kálvinista magyar szobájában találod Luther, Kálvin vagy Melanchton arcképét?" (PORKOLÁB 2001, I. 56, 111-112, 114, 117-118) Ezek a leírások egyértelműen jelzik, hogy a korabeli társadalom miként jelent meg Lévay tapasztalati világában. A gentryt a jól ismert életformával azonosítja, a polgár/polgári fogalma kevésbé kialakult, ám azt semmi esetre sem jogi vagy foglalkozási kategóriaként használja. Visszaemlékezésében — ahogy említettük — az országgyűlési képviselőséget tartja „polgári megtiszteltetésnek", naplójában viszont a kecskeméti gyógyszerészt és gyümölcstelep-tulajdonost, valamint az egyszerre mészároskodó, kereskedő és szatócskodó gazdát nevezi polgárnak (utóbbit véletlenül sem parasztnak). Aminek a meghatározásában — miként valamennyi társadalmi csoportnál — a kulturális habitusban összegezhető gesztusoknak (a testtartástól az arckifejezésig), az ízlésnek, az öltözködésnek és a táplálkozásnak, a lakókörnyezetnek, a műveltségnek és a valláshoz való viszonyulásnak van szerepe. Társadalmi közegének azonosítása tehát e korszerűnek látszó jelzőrendszer szerint történt — ne gondoljuk azonban, hogy ez nem alkalmas a rendies válaszfalak tudati újra- és újraerősítésére. A szüleihez hűséges, egykor hozzájuk bejáró Petrák Andrásról írja, „közönséges, földhözragadt parasztember volt. Már külseje is furcsa, sajnálatra méltó. Fejét idomtalan nagy téli sipka nyomta, roppant guba nehezült a vállán, otromba, kérges lóbőr csizma a lábán. Rettenetes durvára dolgozott, tisztátlan keze inkább valami állati mancshoz hasonlított. Tudákos, bihliás ember volt."