A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - CSÍKI Tamás: Rendiség és polgárosodás Borsod vármegyében Lévay József életpályájának személyes tapasztalata alapján

Rendiség és polgárosodás Borsod vármegyében 395 Sztereotip és előítéletes ez az ábrázolás

4, ami egy statikus társadalomképhez vezet. Említettük, Lévay elutasítja a társadalmi csoport- vagy részérdekek állammal szembeni megjelenését, és mélyen megveti a szerinte ezzel járó, lépten-nyomon tapasztalt „oktalan fényűzést", az anyagi előnyök utáni „lázas rohanást", a „tisztes szegénységgel való elégedetlenséget" vagy azt a „nyújtózkodást", ami az egyént a saját köre meghaladására ösztönzi. 1907 májusában írja, „a szomszédom özvegyasszony. Mindössze néhány hold földecskéje van. A fia most házasodott. Az új házibútor urasághoz illő. A menyecske az ünnep első napján fekete selyem-, másodnapján fehér selyemruhában jelent meg a templomban. Hallom, hogy egy szegény zsellérember éjszakára le szokta kötni a bajuszát, hogy úgy álljon, mint az uraké.' Kicsiny, de jellemző vonásai az időnek." (PORKOLÁB 2001, I. 144 145,385) Milyen tartalma volt a Lévay által eszményített műveltségnek, politikai és hivatalnoki szerepfelfogásához hogyan kapcsolódott az értelmiségi és az írói pálya önreflexiója? Ezúttal sem az irodalmi kánon által számára kijelölt (nem túl hízelgő) státusból (SŐTÉR 1965, 168-171), hanem a naplójából indulunk ki. Nem kétséges, hogy a Shakespeare-t, Moliere-t, a költők közül Longfellow-t, Bérangert, Burnst, valamint Seneca Vigasztalások c. munkáját fordító költő széles körű klasszikus, illetve világirodalmi műveltséggel rendelkezett, ideálja a reformkori romantikusokkal, Berzsenyivel, Vörösmartyval kezdődően Petőfin, Aranyon és Tompán át Kozma Andorig a népivel kiegészülő nemzeti irodalom. A Tompa Mihállyal, Kazinczy Gáborral, és legfőképp 4 Ugyanez jellemző az iparosokkal szembeni attitűdjére. „A falusi munkások együgyűsége és azzal párosult ravaszsága azon van, hogy pénzünkért bosszúságot szerezzünk..., mostani feladatom az, hogy házam falát csinosan kimeszeltessem, ami, úgy látom, a vidéki mesterember nyomorult hazug volta miatt nehezen fog menni. "(PORKOLÁB 2001, I. 72, 120) főképp Gyulai Pállal kötött barátsága, illetve tagsága a Kisfaludy Társaságban, majd az Akadémián társadalmi szerepeinek, identitásának és személyes presztízsének a legmeghatározóbb tényezője. Hetven, sőt nyolcvan éves korán túl is bírálja a beérkező pályaműveket, és részt vesz a Kisfaludy Társaság, valamint az Akadémia tagválasztó gyűlésem és egyéb rendezvényein (PORKOLÁB 2001, II. 196). Ez az aktivitás, ami az írókkal és tudósokkal (pl. Voinovich Gézával, Arany Lászlóval, Beöthy Zsolttal, br. Dóczy Lajossal, Angyal Dáviddal) a személyes kapcsolatok fenntartását biztosította, az egészen öreg korig tartó írói ambíciókkal, mentális frissességgel és az állandó olvasás és irodalmi tájékozódás igényével egészült ki — a naplóból kibontakozó szellemi horizont mégis egyoldalúnak tűnik. Felesleges lenne olvasmányainak aprólékos méricskélése — a többször emlegetett könyvtárának összetételét sem ismerjük — bejegyzései azonban irodalmi ízléséről is sok mindent elárulnak. A szentpéteri szülői házban — ahol Lévay a naplóját írja — és a tátrai üdülőhelyeken elsősorban lírikusokat (Heinét, Schillert, Burnst, Berangert s persze Petőfit és Aranyt) olvas, a prózaírókat csupán Henry James és Zola képviseli, utóbbiról azonban lesújtó véleménye van („most az Igazság c. regényével ölöm az időt. Ez éppen arra is való.") Gyakori olvasmánya továbbá, és műveltségének alaprétege, a Biblia, illetve a vallásos irodalom, ami nem csupán lelki megnyugvást jelent számára, hanem irodalmifilológiai reflexióinak tárgya is (Porkoláb 2001,1. 261,275,299). Ezzel szemben feltűnő, hogy hiányoznak az olvasmányai közül a nemzeti műveltséghez egyre inkább hozzátartozó történeti és irodalomtörténeti munkák — ami felbukkan, az e stúdiumok preszcientikus korszakára jellemző életrajz. Lévay a skót Thomas Carlyle — a nem éppen reprezentatív Olcsó Könyvtár sorozatban megjelent — Walter