A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - SZALIPSZKI Péter: Külön és együtt. Abaúj és Torna vármegye egyesülései
378 Szalipszki Péter meghagyatik, hogy azon országos választmány tagjainak az 1840-ik Evi 35. Törvénycikk fojtában 's e'jelen utasításunkban kijelölt módon választás általi nem tsak kiegészítésöket sürgessék, hanem egyszersmind a hozandó törvénybe igyekezzenek be iktatni azt, hogy e' jelen Ország Gyűlése be rekesztése után leg fellyebb hat hónapok alatt, azon választmány munkálatát ne csak kezdje el, hanem úgy is folytassa, hogy a következő Ország Gyűlésére végső tudósítását is okvetlenül adja be. " 4 2 A forrásban hivatkozott 1840. évi 35. törvénycikk az 1827. évi 16. és az 1836. évi 32. törvénycikkek által rendelt bizottságoknak részint meghalt, részint akadályozott tagjai helyébe újakat nevez ki, ekkor lesz Komáromy István és báró Perényi Gábor helyett Bárczai Mihály — a törvény fogalmazása szerint — Abaúj vármegye követe. 4 3 Nem tudjuk, hogy Borsod vármegye 1843. évi kezdeményezésére kit jelölt ki a nádor országos főbiztosnak Aszaló és Belsőbőcs cseréjét intézendő, de az bizonyos , hogy még az 1843-44. évi országgyűlésen sem került pont az ügy végére, mert a következő országgyűlésre megválasztott Bük Zsigmond és Szemere Bertalan követek számára az 1847. október 16-án tartott közgyűlésen megfogalmazott megyei utasítás 51. pontja további munkálkodásra hívja fel a képviselőket: „Miután Megyénk és Abaúj Megye között Aszaló és Belső Bőcs iránt fenforgó csere kérdésében az 1836iki 27. törvény cikk értelmében munkálkodásra kirendelt választmány elnöke le mondása miatt az eddig is kiegészíteden választmány az ügyben nem munkálódhatván, a Követek ezen válaszmánynak az 1840-iki 35-ik törvény cikk szerint leendő kiegészítését, és a munka mielőbbi bevégzésére leendő utasítást szorgalmazzák. " (SERESNÉ SZEGFŐI 1987, 351) 4 2 Uo. 4 3 CJH, 1840, 35. http://www,1000ev.hu/index.php?a=3¶m=52 31 (2011. december 15.) A megyének benyújtott, 1848. április 21ével datált követi végjelentést Bük Zsigmond és Szemere Bertalan jegyzi, de a fogalmazványból egyértelműen kiderül, hogy a politikai pályától visszavonulni szándékozó Bük Pál egyéni fogalmazványa (SERESNÉ SZEGFŐI 1987, 355-362). Az emelkedett stílusú beszámolóban Bük Zsigmond összefoglalja az ország történetében valóban meghatározó fontosságú országgyűlés történéseit, és kitér arra is, hogy ők — Bük és Szemere — a megyei megbízásnak megfelelően mindvégig a progresszió érdekében munkálkodtak. Egy szó sem esik azonban a követi végjelentésben arról, hogy egyáltalán felvetődött-e Aszaló és Belsőbőcs cseréjének ügye. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1847/48-as országgyűlésen nem volt téma a „bészögellett" települések helyzetének rendezése, hiszen az ország sorsa, jövője szempontjából sokkal fontosabb kérdésekben kellett törvényt alkotni. Az alkotmányos polgárosodás útján megindult nemzet 1848 őszétől szabadságharcát vívja, s ez a tény ismét súlytalanná, marginális jelentőségűvé teszi a két vármegye közötti csere kérdését, ezért arra csak az elbukást követő önkényuralmi rendszer közigazgatási intézkedéseinek keretében kerülhetett sor, aminthogy ez 1850-ben be is következett. Fényes Elek 1851-ben megjelent geographiai szótára már Abaúj vármegye részeként mutatja be Aszaló mezővárost és említi Belsőbőcs Borsodhoz kerülését is: „Belső-Bőcs, magyar falu, Borsod vmgyében, Miskolcztól 1 14/16 állomásra rónaságon a Hernád folyóvíz mellett, mellynek árjaitól sokat szenved." (FÉNYES 1851,162-163) Ugyanitt találunk utalást Belső Bőcs korábbi Abaújhoz tartozására is: „Az istenitisztelet gyakorlása tekintetiben Belső-Bőcs Külső-Bőcscsel egyesülve van, a templom BelsőBőcsön van, a lelkész és tanító szinte ott laknak. Egyházi kormányzás tekintetiben ezen helység
