A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - GYULAI Éva: Hunyadi János emblémája Ottavio Strada 1585 körül készült rajzán

Hunyadi János emblémája 299 tes portrén magyar ruhás, szablyás, hosszú hajú férfi alátható, aki akár Hunyadi is lehetne. Hunyadi János, bár népszerűsége nem vetekedhetett a 15-16. századi itáliai és német, valamint francia hadvezérekével, ezért emblémáját sem ismerjük azon kívül, amelyet, feltehetően tévesen, Ottavio Strada lerajzolt, ismert és nagyra tartott személyiség volt a késő humanista közvéleményben egyrészt mint törökverő vitéz, Belgrád védője, illetve mint Corvin Mátyás magyar király apja. A Hunyadi Jánosról alkotott véleményt foglalja össze a Németalföldön működött Christian Matthiae (Carsten Thiessen, 1584-1655) német evangélikus pap, teológus és történetíró először 1629-ben megjelent Theatrum historicum c. világtörténetében, amelyben Aenas Silvio Piccolomini nyomán ő is megemlíti, hogy a síró török gyerekeket Hunyadi nevével hallgattatták el: Exstinctus Uladislaus (aetatis suae, ut refert Leonclav.

2

3 a. 25.) locum in regno Hungáriáé fecit Ladislao Alberti posthumo, quintum aetatis annum agenti, quem Hungari, ut pote antea quoque coronatum, post varias longasque deliberationes et concertationes, Regem sibi adsciverunt. Cum autem regno immaturus esset, de Gubernatore Hungáriáé eligendo agitatum est. Ideoque Hungarorum consensu IOHANNES HUNNIADES, natione Semidacus seu Walachus, Comes Bistriciensis, ingenio dextro, animo magno et excelso praeditus, ac virtutis amatőr, tradita Rei publ(icae) summa, Hungáriáé Gubernátor aut Tan quatorze cens cinquante six. (THEVET 1584, II. 305-306) 2

3 Johannes ÜEUNCLAVIUS (1533-1593) Annales Sultanorum Othmanidarum a Turcis sua lingua scripti. Apud Andreae Wecheli heredes, Cl. Marnium et Joan. Aubrium, Francofurti, 1588 c. munkájáról van szó. További művek: Neuwer musulmanischer Histori türckischer Nation. Andreas Wechels seligen Erben, Claudi de Marne und Johann Aubri, Frankfurt/M., 1590; Históriáé Musulmanae Turcorum. Apud heredes Andreae Wecheli, Claudium Marnium & Ioann. Aubrium, Francofurti, 1591. Prorex pronuntiatus est, quod anno 1445 festis diebus Pentecostes factum esse prodit Bonßnius. Hic Iohannes Ducum omnium, qui cum Turcis arma contulerunt, illo tempore clarissimus, sollers ac sagax in prospiciendis, patiens in exspectandis, celer in arripiendis, acer in persequendis rerum occasionibus, atque in rebus ipsis urgendis pertinax, conficiendis felix ac fortunatus fuit. Adversus duos enim audacissimos ac felicissimos Turcicos Tyrannos Amurathem et Muhamedem divina ope Pannoniam defendit: estque propterea appellatus fulmineus terror Turcarum. Fuit enim non modo, ut de Achille Homerus inquit, Achivorum, sed totius reliquae Europae murus; cuius unius virtus et felicitas tyrannorum impetus repressit, velut obiecta moles exundans flumen. Nec quisquam Regum aut Ducum res majores et Europae utiliores adversus Turcas gessit

. Interim Ladislaus adolevit et A. C. 1452, aetat(is) 13, a Friderico Imp(eratore), sub cuius tutela hactenus fuerat, dimissus est, annoque sequenti Pragae herum coronatus Rex Bohemiae, die Simonis et Iudae. Peracta coronatione, permissum est cuilibet, ut suo aribitrio, vel sub una vei sub utraque specie communicaret. Ipse tarnen Ladislaus persuaderi numquam potuit, ut templa Hussitarum intraret, vel sacris eorum interesset. Regni cur am cum suscepisset Ladislaus, to tum se dedit Ulrico Ciliae Comiti suo propinquo, ita ut nisi de ipsius consilio et voluntate decerneret et faceret nihil. Quare cum Muhamed A. C. 1456 in Hungáriám cum exercitu centum et quinquaginta millium transiisset, et Belgradum, quam Albam Graecam vocant, tarn terra quam mari obsidione cinctam oppugnare coepisset, Ladislaus Turcis, suasu Ciliae Comitis Ulrici, se opponere non fuit ausus. Sed Hunniades prorex, et Capistranus Minorita legátus Pontißcius, exercitu collecto urbem intrarunt: et Hunniades classem Muhamedis in ßuvio naves ducentas cepit, reliquas, ne usui essent Hungaris, Muhamed ipse cremavit. Inde ad urbem puguatum est toto die, et perierunt ad quadraginta milia Turcarum. Factum 6 Augusti: ipse Muhamed, cum oculus eius hasta esset traiectus, sequenti nocte incensis castris cum exercitu fugit, praeda ea tantum relicta, quae igne absumi non potuit. Hunniades, felicissimus Hungáriáé defensor, (cuius nomen, ut tradit Sylvius, tarn terrißcum fuit Turcis, ut parentes