A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - MISKOLCZI Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2010
264 Miskolczi Melinda A lelőhely feltehetően kapcsolatba hozható a Pusztai Tamás által 2003-ban feltárt Sajókeresztúr, Rákóczi út 107. sz. lelőhellyel (KÖH azonosító: 38900), ahol középső neolitikus, kelta kori, középkori és késő középkori telepnyomok kerültek elő. Jelentésében Pusztai Tamás megjegyezte, hogy az a tengerszint feletti magassági szint, melyen a régészeti jelenségek találhatóak, a Sajó magaspartján a kutatott telektől D-re is követhető, így hasonló korú régészeti emlékek előbukkanására ezen azokon a területeken is számítani lehet. Munkatárs: Nagy S. József. Sajópálfala-Ro vnya (Koós Judit és Hajdú Melinda) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársai 2010. március és július hónapokban örökségvédelmi hatástanulmányhoz kapcsolódó régészeti helyszíni szemle (Horváth Antónia, Pusztai Tamás, Szörényi Gábor, HOM RégAd.: 4695-10), majd próbafeltárás (végezték: Lovász Emese, Hajdú Melinda, Nagy S. József) során egy új régészeti lelőhelyet regisztráltak, mely Sajópálfala község Rovnya nevű határrészében található. 2010. július-augusztus között egy épülő ház alapozási munkálatai (ásatásvezető: Koós Judit) valamint a beépítendő telkek gázvezeték árkának kiásása miatt a telek egy részén megelőző feltárásra volt szükség. A feltárt terület 140 m hosszú, 1,50-1,80 m széles, összesen 225 m 2. A leletmentés során két hulladékgödröt bontottunk ki. A csekély objektumszám ellenére jelentős mennyiségű leletanyag került felszínre, amely főleg kerámiatöredékekből, pattintott kövekből, obszidián pengékből, valamint őrlőkő és csiszolókő töredékekből áll. Fontos megemlíteni egy szűrőedény töredékét, egy csőtalpas tál ép, díszített talp részét, egy másiknak pedig a felső tálrészét. A kerámia díszítésére a karcolt meander és cikk-cakk, valamint a plasztikus körömcsipkedés és bütyökdísz jellemző. Érdekességként megemlítendő két törött agyaghurka, melyeknek a keresztmetszete háromszögletű és talán karperec töredékei lehetnek. Előkerült egy patára (?) emlékeztető kis töredék is, melynek közepe átfúrt, funkciója talán kiöntőcső, de a formája alapján agyagszobor (?) töredéke is lehet. A tárgy pontos meghatározása csak a leletanyag feldolgozása után lehetséges. A tipológia alapján előzetesen megállapítható, hogy a területet a középső neolitikumban lakták, a telepet az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának valamely népessége hozta létre a kultúra korai elterjedési időszakában (AVK 2). Kora 52004450 BC közé tehető. Sajószentpéter, Református Nagytemplom környezete (Lovász Emese és Gál-Mlakár Viktor) A miskolci Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztályának 2010 nyarán nyílt lehetősége drain csővezeték fektetését megelőzően Sajószentpéter középkori temploma környezetének régészeti kutatására. A megelőző régészeti feltárásra 2010. június-július között került sor. A templom első írásos említése 1409-ből, majd 1412-ből származik. Védőszentje Szent Miklós. Építése Sajószentpéter középkori növekedésével, gazdasági fejlődésével állhat szoros kapcsolatban. A település mesterséges bővítése — melyre írott adatok alapján a 14. század 60-as éveit megelőzően került sor —indukálhatta az új tér közepén emelkedő templom építését is. A szent Miklós templom aló. század közepén kerülhetett a reformátusok birtokába, és a többször megismétlődő török-tatár dúlást követő újjáépítése a 17. század végére helyezhető. A 2010. évi megelőző régészeti feltárás során, mind a D-i, mind az É-i oldalon lévő kutatóárkokban azonosítottuk a templom építéséhez kapcsolódó tereprendezés szintjét. E rétegváltás felett megfigyeltünk több (1516. századi leletanyagot tartalmazó) építési,
