A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008

A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008 223 ban, mindösszesen csak egy őskori edény maradványait találtuk (S9), melyet objektumhoz nem lehetett kötni, mivel a szubhumusz és a sárga altalaj találkozásától került elő. Régészeti jelenségek (objektumok) kizárólag csak a Ny-i árokban kerültek elő, annak is csak a D-i végpontjától számított 43 m-en belül. Illetve egy szórvány cserép formájában, a déli végponttól számított 58 m-nél is észleltünk elpusztult régészeti jelenségre utaló nyomot. A Ny-i árok D-i végében tehát 7 db értékelhető régészeti jelenség került feltárásra, melyek kelta kori településre utalnak. A 7 objektumból 5, egyszerű terménytároló gödör volt (Sl; 2; 3; 5; 6), ezekből kettő az árok metszetfalában jelentkezett (Sl; 5), így azoknak csak az árokba eső részét tártuk fel. Az 4. és 7 számú jelenségek pedig egy tűzhely és a hozzá tartozó hamus-gödör voltak, melyről megállapítottuk, hogy csak néhányszor lehettek használatban. Összességében megállapítottuk, hogy az 1. számú árok (Ny-i árok) D-i végében sűrűsödnek a jelenségek, ami arra utal, hogy a kelta település nagyobb része a vizsgált területtől délre, délnyugatra, illetve nyugatra helyezkedhet el. A lelőhelynek tehát az ÉK-i sarkát érintettük árkainkkal, nyugati és déli kiterjedéséről jelenleg információkkal nem rendelkezünk, azt csak további kutatással lehetne lehatárolni. Továbbá meg kell említenünk, hogy ezen kelta település kapcsolatban állhat a tőle 1,5 km-re északra elhelyezkedő Hejőpapi 073/5 hrsz. 3. lelőhely nevű lelőhellyel, melyen 2008 nyarán gazdag kelta temetőt tártunk fel. Hejőszalonta-DNy-i külterület, 2. lelőhely (Csengerí Piroska) A lelőhely 2004-ben, örökségvédelmi hatástanulmány készítése során vált ismertté. 2008. február 14-én helyszíni szemlét, majd március 4. és április 2. között próbafeltárást végeztünk a területén, mely a tervezett „Hejőszalonta II. kavics és agyag" védőnevű bányatelken található. A próbafeltárás során húzott 5 kutatóárokban (809 m

2) egy őskori, valamint egy szkíta kori település részletét, összesen 11 objektumot tártunk fel. A régészeti jelenségek a felületeken elszórtan helyezkedtek el. A feltárás után a lelőhelyet 1,78 ha nagyságúnak határoztuk meg. Munkatársak: Homola G. Krisztina, Horváth Antónia, Hajdú István, Gál-Mlakár Viktor, Gyárfási József. Hejőszalonta-DNy-i külterület, 5. lelőhely (Csengerí Piroska) A lelőhely 2004-ben, örökségvédelmi hatástanulmány készítése során vált ismertté. 2008. február 14-én helyszíni szemlét, majd március 4. és április 2. között próbafeltárást végeztünk a területén, mely a tervezett „Hejőszalonta II. kavics és agyag" védőnevű bányatelken található. A próbafeltárás alkalmával megnyitott 6 kutatóárokban (784 m

2) egy őskori és egy szkíta kori település részletét, illetve egy császárkori (szarmata) temető rablott sírjait, öszszesen 16 objektumot tártunk fel. A régészeti jelenségek a felületeken elszórtan helyezkedtek el. A feltárás után a lelőhely bányatelekbe eső részét 1,18 ha nagyságúnak határoztuk meg. D-i része átnyúlik a Hejőpapi, 073/5 hrsz. terület ÉK-i sarkába. Munkatársak: Homola G. Krisztina, Horváth Antónia, Hajdú István, Gál-Mlakár Viktor, Gyárfási József. Hidvégardó-Nagy-Nyilas, 1. lelőhely (Csengerí Piroska) A lelőhely örökségvédelmi hatástanulmány készítéséhez kapcsolódó terepbejárás során vált ismertté 2008. február 27-én. A községtől nagyobb távolságban, Ny-DNy-i irányban fekvő lelőhely a Sas-pataktól É-ra, a patakhoz közel helyezkedik el kb. 130 x 50 m-es területen. Felszínén elszórtan 4 db kerámiatöredé-