A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2008

222 Hajdú Melinda tert! Tájolásuk ÉÉNy-DDK volt. Ezen temetkezések egyértelműen szórt hamvasak voltak — hasonlóan a többi sírhoz —, kivételt csak a 8. számú sír jelent, mely csontvázas temetkezés volt. A temetkezéseket tehát alapvetően négy csoportra oszthatjuk kialakításuk és rítusuk szerint: 1. nem jól látható betöltésű csontvázas sír (1 db: 8. sír), 2. mély, jól látható betöltésű, négyzetes gödrű, szórt hamvas sírok (2 db: 5., 7. sírok), 3. nem jól látható betöltésű, ismeretlen alakú, szórt hamvas sírok (3 db: 2., 4., 6. sírok), 4. bolygatott, ismeretlen rítusú (valószínűleg szórt hamvas), nem látható betöltésű sírok (2 db: 1., 3. sírok). Láthatjuk, hogy ez a felosztás alapjaiban két típust jelöl: a csontvázast és a szórt hamvast, melyen belül a sírgödör kialakítása és a betöltés jellege, illetve a sírok mélysége térhet el. Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy a temető rítusát tekintve birituális. (Megjegyzendő, hogy az edényeket betöltésükkel együtt szedtük fel, úgyhogy jelenleg még nem tudjuk, hogy az edényekben vannak-e esetleg hamvak, tehát hogy beszélhetünk-e urnás sírokról.) Felmerül a kérdés, hogy ezen változatok jelölhetnek-e kronológiai különbségeket esetleg? A leletanyag (gondolok itt főképpen a fémanyagra) jelenleg restaurálatlan, így végleges kronológiai következtetéseket nem kívánok levonni Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy egy kis sírszámú, viszont annál gazdagabb temetővel van dolgunk. Általánosan jellemző a sírokra, hogy azokba rosszul égetett — sírkerámiát helyeztek nagyrészt — eltekintve egy-két jól égetett edénytől. Továbbá meg kell állapítani, hogy a sírok egymáshoz való elhelyezkedése nem mutat különösebb rendszert, a temetkezések egymástól 8—15 m-re helyezkednek el, viszont található két olyan „sírpár", melyek egymás közelében, de legalább 1 m-es szintkülönbséggel fekszenek (38. sírok és 5-6. sírok). A temető az elsődleges megfigyelések alapján a 3-2. századra keltezhető (természetesen ez még a további kutatások fényében változhat), tehát a keleti kelta kulturális koiné időszakára, amely időszakot itt Dél-Borsodban a kelta-szkíta együttélés jellemez. Reményeink szerint a temető jól beilleszthető lesz a közelben fekvő Sajópetriben és Műhibán talált temetők sorába — melyek „lakosai" alapjában véve gazdag leletanyaggal rendelkeznek — feltehetően a Sajó menti vaskereskedelemre épülő tevékenységük miatt. A temető, így a lelőhely feltárásával már 2008. júniusl7-én befejeztük, viszont a rajzolási pontjaink műszeres bemérésére csak egy héttel később, 2008. június 24-én került sor. A lelőhelyet viszont még ekkor sem adtuk át, mivel tartottunk attól, hogy az egyébként elég mélyen „lehumuszolt" felszínünk alatt még rejtőznek sírok. Ezért a teljes területet megkutattuk fémkeresővel 2008. július l-jén. A fémkeresőzés során újabb temetkezés már nem került elő, viszont találtunk egy meghatározatlan rendeltetésű bronztárgyat, mely talán övtartozék lehetett. Hejőpapi-Darvas-föld (Makoldi Miklós) Hejőpapi-Darvas-föld lelőhelyen a SZÁV I. Kft (Debrecen, Szatmár u. 10.) V. kavicsbányájának bővítése előtt végzett a Herman Ottó Múzeum régészeti szondázó kutatást, melynek időtartama 3 munkanap volt (2008. december 2-4.). Összesen 4 db kutatóárkot nyitottunk, különböző hosszúságban, 2,5 m szélességben. Az árkok humuszolása során megfigyeltük, hogy régészeti jelenségek, illetve régészeti leletanyag csak a két árokban jelentkezett méghozzá a leghosszabb 1. számú árokban (Ny felé eső árok), illetve a legrövidebb 4. számú árokban (K felé eső árok). A K-i árok-