A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MAKOLDI Miklós: Tokaj, Rákóczi-vár múltja az elmúlt öt év ásatási tapasztalatainak tükrében

210 Mako I

di Miklós még ma is látszanak a váron: az egyik a Kisbodrogot köti össze a belső vár árkával — átvágva az északi sáncot —, a másik pedig a délkeleti Rév-bástyát vágja le a várról a Tisza vizét beeresztve a vár belsejébe, átvágva a keleti és a déli sáncokat — ennek az ároknak a nyomvonalát követi a ma is vízelvezetőként funkcionáló 614. helyrajzi számú önkormányzati út. Arra a kérdésre, hogy Rákóczi miért romboltatta le a frissen bevett várát, nehéz válaszolni. A megoldás talán az lehet, hogy a felújítások ellenére katasztrofális állapotban lévő vár fenntartása sok pénzt emésztett volna fel, ráadásul ha őrizetlenül hagyja a várat, akár császáriak, akár egyéb lázadóelemek veszélyt jelenthettek volna a hátországra — ezért dönthetett az erősség megsemmisítése mellett. Emellett a várban található ágyúkra (28 db) és szakállas puskákra is szüksége volt a fejedelemnek hiszen azokkal ostromolta 1705-ben Eger várát. Építéstörténetileg a következő észrevételeink lehetnek: a négy rondellával (kerek bástyával) ellátott belső vár, melyben egy emeletes torony mindig is állt, minden valószínűség szerint a 14. század második felében vagy a 15. sz. elején épült Zsigmond király korában. A négyszögletű várban a Hunyadiak is építkeztek, ekkor épülhetett az emeletes torony mellé a palotaépület (nyugati palotaszárny). A „belső vár" fénykorát a Szapolyai család építkezéseivel érheti el, akik a régészeti leletek tanulságai szerint királyi rangú kővárat építenek gótikus osztott ablakokkal ékítve és többek között pazar vegyesmázas cserépkályhákkal berendezve. Feltételezhetően ők építik (vagy csak megújítják?) a belsővárat körülvevő négyrondellás kerítőfalat és a keleti palotaszárnyat. A belső várhoz kőhíddal kapcsolódó — ötszög alakú bástyát (ami szakmai szempontból egy kapu- majd ágyútorony) valószínűleg a Serédyek építették a 16. század első felében. A külső várfalat első formájában — viszonylag kisméretű kerek és szögletes bástyákkal, feltételezhetően Némethi Ferenc a 16. század közepe táján építi ki, melyet a Habsburgok az 1565-ös nagy csata után, minden valószínűség szerint hasonló alaprajzzal felújítanak. A négyszögű, szögletes bástyákkal ellátott külső várfalat, talán a század második felében szintén a Habsburgok kezdik építeni a „modernizáció jegyében", de pénzhiány miatt igazán ezek a kőfalak sohasem épülnek meg tökéletesen, sőt ekkor kezdődik az épületek évszázados pusztulása, amit ugyan Bethlen (kő)építkezései megállítanak 1628 körül, de csak ideiglenesen. Megállapíthatjuk, hogy az 1650-es évekre a vár szinte teljesen használhatatlanná válik. Viszont 1660-tól kezdve a Habsburgok a törököktől tartva nagyszabású felújításokba kezdenek, igaz nem kőből, hanem csak földből és fából, de a hidak védelmére a szárazföldi hídfőknél is megépítik a védműveket (ravellinek). Ezek a romlandó anyagból készült sáncok viszont II. Rákóczi Ferenc korára olyan szinten lepusztulnak, hogy a fejedelem jobbnak látja leromboltatni a várat, mint újjáépíteni és védelmezni azt. A tokaji vár története szövevényes és bonyolult, és egyben ugyanolyan homályos is, hiszen a részletekre és a pontos építési fázisokra, az épületek formájára, méreteire és funkciójára nézve kevés információt szolgáltatnak a korabeli leírások. Ezeket a kérdéseket csak régészeti úton lehet megválaszolni, mely okból 2007 óta folyik a vár alaprajz-hitelesítő feltárása. A Tokaj város főterétől légvonalban alig 1 km-nyire lévő elfeledett vár kutatása az elmúlt öt évben nagyot haladt előre. Sikerült azonosítani több fontos épületet, várfalat. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az erődítményről számos 16-17. századi metszet, alaprajz, illetve látkép maradt fenn, az írásos forrásokat pedig mint említettük Détshy Mihály foglalta össze 1995-ben (DÉTSHY 1995). Ezen források segítségével, már 2007-ben azonosítani tudtuk a vár keleti ágyútornyát,