A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - MAKOLDI Miklós: Tokaj, Rákóczi-vár múltja az elmúlt öt év ásatási tapasztalatainak tükrében

Tokaj, Rákóczi- vár m ült ja 209 várat Thurzóéktól és birtokaihoz csatolja. Bethlen Gábor saját költségből neki kezd a vár felújításának, kőfaragókat hozat és négyzetesre faragott kövekből kiválóan újraépítteti az ÉNy-i szögletes sarokbástyát, azonban Bethlen halálával (1629) ezen munkálatok is félbeszakadnak. A következő évtizedben az özvegy fejedelemasszony, Brandenburgi Katalin az erődítmény tulajdonosa. Sajnálatos módon ő nem tudja folytatni férje építkezéseit, sőt ez idő tájban a vár egyes épületei, például az öregtorony és a fegyverraktár kezd életveszélyessé válni, ugyanis már több évtizede roncsolódik a zsindelytető rajtuk, aminek következményében az esővíz komoly károkat okoz az épületekben. Sajnos ezeken az állapotokon a következő tulajdonos, Homonnai János országbíró sem tudott változtatni, így az 1640-es évek elejére az épületek gyakorlatilag lakhatatlanná válnak. Ezen okok miatt történhetett az meg, hogy mikor I. Rákóczi György 1644-ben Erdélyből indított hadaival a vár alá érkezik, a csekély létszámú őrség szinte harc nélkül behódol neki. A Rákócziak idejében sikerül a tokaji várnak visszanyernie valamicskét egykori hírnevéből. 1660-ban viszont újabb fordulat áll be Tokaj történetében, ugyanis a férjét túlélő Lórántffy Zsuzsanna meghal, sőt nem sokkal később fia II. Rákóczi György is életét veszti az újabb török támadásokban. Ekkor a vár újra Habsburg kézre kerül. Lipót császár az Erdélyt dúló törökök ellen sereget küld, mely ármádia 1660-ban egész évben Tokaj mellett táborozik De Souches tábornok vezetése alatt, aki egy felmérést is készíttet Tokaj város tágabb környezetéről.

8 Ekkor Lipót császár 8 Ezen nagyobb léptékű térképen látszik, hogy a császári haderő hatalmas védműveket épít Tokaj környezetében: nem csak a vár déli oldalára vonat a Tisza túlpartjára (!), annak várhoz közel eső szegletébe sáncokat és nemcsak az ekkor éppen álló közúti hidat (Tokaj-Rakamaz híd!) védi csillag alakú védművel, hanem hatalmas védműrendszert építtetett ki, mely a Tisza Tímári szakaszától indul, keletről kerüli meg Rakamazt, majd Tisza1660-ban a romos várat jelentős mértékben megerősítteti. Sajnos anyagiak nekik sem állnak korlátlan számban rendelkezésükre, ezért a várfalakat ők sem kőből, hanem fából és földből építik újjá. Hatalmas föld-fa szerkezetes sáncokat emelnek, melyeket kívülről többszörös paliszádfal, illetve ravelinek (sorban egymás mellé vert, kihegyezett oszlopokból álló védmű) védnek. Ezek az utolsó nagyobb erődítési munkák, melyeket a váron végeznek, ugyanis 1670. április 10-én kitört az I. Rákóczi Ferenc vezette FelsőMagyarországi felkelés, melynek egyik fő színhelye a tokaji vár. Rákóczi emberei ugyan komoly ostrom alá veszik a frissen felújított várat, de a hosszúra nyúló harcokban a támadó fél bizonyul gyengébbnek, így a felkelés megbukik és a vár Habsburg kézen marad. A 70-es évek első felében kijavítják a harcokban keletkezett hibákat a falakon, sőt 1673-ban egy új, cölöpös híd is épül a Tiszán, mely már nagyobb forgalom lebonyolítására is alkalmas. De a zavargások nem szűntek meg és előbb a Thököly-féle felkelésben, majd a Tokaji Ferenc vezette hegyaljai felkelés során is folyamatosan pusztult a vár. A tokaji vár története a Rákóczi szabadságharccal fejeződik be. A fejedelem hosszas ostrom után, 1704 tavaszán veszi be a várat. Rákóczi ekkorra már az egész országrész ura, a szabadságharc ekkor éri el legjelentősebb sikereit. Ennek fényében furcsának tűnhet a fejedelem váratlan döntése, miszerint a várat le kell rombolni. 1704 őszén adja ki a parancsot a vár elhányattatására, amit 1705tavaszáig véghez is visznek — sőt valószínűsíthetően az erőd egyes részein még a Bodrog és Tisza vizét is keresztülvezetik, hogy használhatatlanná tegyék azt. Ezen árkok nyomai nagyfalunál köti össze a rakamazi holtágat újra a Tiszával. Ezen több kilométeres sáncépítések jól mutatják, hogy akkoriban a haderő védelmében nem számított a földmunka mennyisége — mai szemmel embertelennek tűnő köbmétermennyiségeket mozgattak meg puszta kézzel. A Souches-féle térképet lásd: SzALAl 2004, 29. tábla.