A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SIMON László: Római császárkori lándzsa a miskolci Avasról.

Római császárkori lándzsa az A vasról 177 penge szélessége 2,8 cm, vastagsága 0,4 cm, a köpű átmérője pedig 1,2-2,2 cm (KOVÁCS 1977, 64, Taf. 59, 12). A felvidéki (szlovákiai) leletek újabb feldolgozásában a 9-10. századra 16 lelőhelyről 24 lándzsahegyet tartalmazó sírt soroltak fel, melyek a kor fegyveres sírjainak alig 13%-át teszik ki. A keskenyebb, „levél alakú" lándzsacsúcsok kisebb számban ismeretesek (HANULIAK 2004, 143-144), az avasihoz hasonlót nem találtunk közöttük. A középkorban a nyugati mintájú hadfelszerelés és taktika szélesebb körű elterjedésével a lándzsák szerepe még inkább megnőtt (KOVÁCS 1971, 101), ennek köszönhetően nagyobb számban ismerjük őket (KIRPICNIKOV 1966, 5-23; RUTTKAY 1976, 297-305). Kirpicnikov által igen részletesen kimunkált fegyvertörténeti összefoglalásban a mi leletünkhöz hasonló darabok a IV. típus fegyverei, melyek a 11-12. századra keltezhetők. Ezek azonban méretüket tekintve mind nagyobbak a miskolc-avasi leletnél, teljes hoszszúságuk 18,5 cm és 49 cm között váltakozik, ennek megfelelően legnagyobb pengeszélességük (2,5-6 cm) és köpű átmérőjük (1,8-4,6 cm) is jelentősen különbözik. A miskolci Avasról megismert lándzsahegy formája, mérete, belső arányai együttesen és nagy előfordulási számban jellemzően csak a római császárkori temetkezésekből ismeretes. Keskeny babérlevélhez hasonló alakú, enyhén hangsúlyozott gerincéllel ellátott rombusz keresztmetszetű penge a hozzá csatlakozó, a pengénél kissé rövidebb, keskeny átmérőjű, rossz megtartású, szöglyukkal átütött köpűvel ellátott dárda, ill. e jellegzetességeknek viszonylag kis méretű fegyveren való együttes megjelenése a császárkori északmagyarországi, szlovákiai és lengyelországi Przeworsk-kultúra lándzsáin a leggyakoribb. Találhatunk hasonló kialakítású lándzsahegyet a nyugat-szlovákiai császárkori temetkezésekben is. Ezeket a keleten az Ipoly-vidékig terjeszkedő kvádokhoz kapcsolta a kutatás (BÓNA 1963, 297, Abb. 12; BÓNA 1993b 106). Ujabban erre a régióra, tehát a felső pannóniai limestől északra elhelyezkedő területekre vonatkozóan a Kárpátokon túlról, a Przeworsk-kultúra területéről érkező jelentős népcsoport nyomait mutatták ki, rávilágítva a bonyolult etnikai viszonyokra (GODLOWSKI 1994, 73). A távoli Maros megyei Nagyernyőn (Ernei, Románia) mezőgazdasági eszközökkel együtt talált, Kaczanowski X. típusú lándzsa (a mi avasi leletünknek nyúlánkabb változata) esetében is a Przeworsk-kultúra hatásával számoltak a lelet feldolgozói (CRISAN— LAZARESCU 2010, 11, Pl. 5, 4). Leletünk kormeghatározásánál döntő fontosságú körülmény a lándzsahegy enyhe ívű hajlítottsága. Kazimierz Godlowski úgy véli, a római császárkori kárpát-medencei rituálisan meghajlított fegyverek vandál etnikai összefüggéseket mutatnak (GODLOWSKI 1994, 82). Ezzel megegyező Bóna István véleménye is, aki szerint ez — akárcsak korábban a keltáknál, valamint a vandálokkal egy időben, szomszédságukban élő viktováloknál — a temetkezési szokásukhoz tartozott, hogy „a hamvakat tűzben megégetett s néha utólag is... meggörbített döfőlándzsák és gerelyek csúcsaival, kettébe hajtott egy-vagy kétélű vaskardokkal együtt temették el" (BÓNA 1993b, 107). Az avasihoz hasonlóan hajlított pengéjű lándzsát találunk a zempléni 23. és 94. sírjában (BUDINSKY-KRICKA-LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1990, 249, Pl. IV:2, 256, Pl. XIIL5) és a korabeli nyugat-szlovákiai germán temetőkben is, pl. Ábrahám 46, 67, 77, 91, 205, 209, 213. sírban (TEJRAL 1980, 31-32, Taf. XX,c, 36, Taf. XXIII,c, 38, Taf. XXIV, b, 42, Taf. XXX,b, 72-73, Taf. LVIII,c, 74, Taf. LIX, c, 75, Taf. LX,c), Kostolná pri Dunaji 3, 9, 10, 14, 24, 25, 26, 36, 37, 39, 42, 53. sírjában (TEJRAL 1980, 96, Taf. LXXV,a, 97, Taf. LXXIX, c, 98-99, Taf. XXXII, k, 101, Taf. LXXXIII,d, 104-105, Taf. XC,d, 105-106, Taf. XCIV,d, 110-111, Taf. CI,b, 111-112, Taf. CII,c. 113, Taf. CHI, b, 112-113, Taf., CIV, c,