A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - SIMON László: Római császárkori lándzsa a miskolci Avasról.

Római császárkori lándzsa az A vasról 175 tők. A térség egyik fontos lelőhelyén, Zemplénben a 177 sírós temető 11 sírja tartalmazott lándzsahegyet, néhány esetben többet is (öszszesen 14 darabot). Mindegyik példány ahhoz a típushoz tartozott, melyet a Kr. e. 1. századKr. sz. 1. században Dácia területén, NyugatSzlovákiában, valamint a Przeworsk-kultúra lengyelországi törzsterületein széles körben használtak (BUÜINSKY-KRICKA-LAMIOVÁSCHMIEDLOVÁ 1990, 281-282). A zempléni temető lándzsahegyei között a méretük alapján lényegében két típust különböztethetünk meg. A kisebbik típus teljes hosszúsága 17-21 cm között váltakozik. Általában a hengeres köpűhöz annál hosszabb, lapos ellipszis alakú („keskeny levél alakú") penge csatlakozott. E pengék legnagyobb szélességüket a köpűhöz közelebbi harmadban érték el, középen gyakran bordával vagy gerincéllel erősítették meg őket, maximális szélességük alig haladta meg a köpű átmérőjét. Átmetszetük általában lapos, lencse alakú, de van rombusz keresztmetszetű példány is. Köpűjük általában hengeres, zárt kialakítású, de előfordul nyitott, egymásra hajlított palástú példány is, s olykor megtalálható a nyél rögzítésére szolgáló szöglyuk is. A miskolc-avasi lándzsacsúcshoz méretben, arányaiban, kivitelezésében közelebb álló fegyvereket az 50, 70. és 134. sír (4. kép 4-7) tartalmazott (BUDINSKY-KRICKALAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990, 251, Pl. VI:22, 253, Pl. VIII:8, 266. Pl: 3). Ugyancsak közel áll leletünk a kárpátaljai Ardánháza (Ardanovo) III. és Szajkófalva (Oszoj, Ukrajna) egy-egy fegyveréhez (KOBÁLY 1998, 115, IV. t. 2, 117, VI. t. 9.). Az avasi lándzsacsúccsal szinte megegyező, hasonlóképpen deformált pengéjű fegyvert a kissé távolabb fekvő, de korban közelálló nyugat-szlovákiai (kvád) lelőhelyen, a Galánta melletti Ábrahám 181. urnasírjában (4. kép 8), a hamvakat tartalmazó edény mellett is találtak (KÖLNIK 1980, 64-65, Taf. LII, c). Miskolc és tágabb környezete a római császárkor korai szakaszában dák, kelta (cotinus) és talán kvád népesség által lakott övezet volt. A késői császárkorban (a markomann háborúk után) a szarmata és vandál politikai érdekzóna határsávjába esett (MÓCSY 1984, 191, 194; MÓCSY 1986, 34-36; BÓNA 1993a, 237238; POHL 2002, 72-73). Ebből a földrajzi helyzetből adódóan nem elhanyagolható kulturális tényezőt jelent az alföldi szarmaták közelsége, ezért nem szükségtelen kitekinteni az általuk hátrahagyott régészeti örökségre is. A szarmata lándzsák sokban hasonlítanak a korai germán fegyverekhez. Az ismert méretadatú lándzsacsúcsok hosszúsága 13,2 és 40 cm között váltakozik. A legtöbb fegyver hoszszú fűzfalevél alakú vagy (babér)levél alakú pengével bír, melyeknek a legnagyobb szélessége általában a penge alsó harmadában található. A lencse vagy rombusz keresztmetszetű pengén olykor középborda is látható, ez azonban néha csak a penge egyharmadára/ felére terjed ki. A penge általában hosszabb a kis mértékben szélesedő, hengeres köpűnél, vannak olyan példányok is, amelyeken a köpű egyforma hosszú, olykor hosszabb is a pengénél. A kisméretű lándzsahegyeket általában dobólándzsának (pilum-nak), a hosszabbakat dobó- és döfő lándzsának (contus-nak) szokták meghatározni (VADAY 1989, 113-115; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1995, 12-21). Ammianus Marcellinus szerint a szarmaták lándzsája a „hasta longior" volt — a császárkori római gyalogságnál a hasta döfő lándzsaként szolgált. A szarmata lándzsacsúcsok között, ha nem is túl gyakran, de előfordulnak a miskolc-avasihoz hasonló példányok is (Hortobágy-Poroshát IV. halomcsoport 12. sír, Mezőtúr, Tiszalök-Rázom: ISTVÁNOVITSKULCSÁR 1995, 15, 9. kép 2, 16, 10. kép 4, 18, 7. kép 2; Mezőszemere, Kismari-Fenék: VADAY-DOMBORÓCZKI 2001). Egy hasonló lándzsacsúcsot őriz a Herman Ottó Múzeum Tiszakeszi-Szódadomb 3. lelőhelyről is. A ma