A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-HELLEBRANDT Magdolna-REBENDA János Pál: A füzesabonyi kultúra települése Emőd-Istvánmajor (M30/36. Ih.) és Ernőd-Karola szőlők területén

116 P. Fisch J Klára et al. Tálak A nagyméretű tárolóedényeken megfigyelt módon, különböző táltípusok esetében is gyakran alkalmazták az edény alsó felének durvítását: seprűzéssel (10. kép 4, 12. kép 3), textilmintával (9. kép 10, 11. kép 7), illetve az alsó rész fényezésének elhagyásával (9. kép 7). 1, A füzesabonyi kultúra legáltalánosabb és legismertebb táltípusa a behúzott peremű tál. Az étkezési kultúrában betöltött általános szerepére utal, hogy nagyszámú, díszítetlen töredéke kerül elő a településanyagokból. Amennyiben díszítik, a hasvonalon láthatunk ovális bütyköket bekarcolt motívumok kombinációjával (8. kép 1-2, 10. kép 4, 12. kép 3). A hasvonalon ülő ovális bütykök a kultúra fiatal időszakának jellegzetességei e tárgytípushoz kapcsolódóan. A korai időszakban a tál teljes aljának spirálisokkal vagy lencsében ülő bütykökkel való díszítése jellemző (12. kép 9). A tál díszítéskombinációjához lásd: THOMAS Taf. 117-118. 2, S—profilú tálforma (8. kép 4, 9. kép 8). Számos példánya ismert a geleji temetőből (KEMENCZEI 1979, Taf. XVII, 7, Taf. XIX, 12, Taf. XXI, 3), de a bodrogszerdahelyi temetőből ismerjük általánosságban, főleg alacsony csőtalpas kiképzéssel (POLLA 1960). A két itt bemutatott példány eltérő fülkiképzésű. Az egyiknek a peremtől a hasvonalig ívelő füle van (9. kép 8), míg a másik töredéknél vállon ülő, inkább háromszög formájú fül látható (8. kép 4). Mindkét fülkialakítási mód jellemző erre a típusra, amint azt a geleji és bodrogszerdahelyi példányoknál láthatjuk. A 9. kép 8-as töredék vállán megfigyelhető alulról keretezett bütykök párhuzamait a bodrogszerdahelyi anyagban találjuk. 3, Bikónikus tál enyhén kihajló peremmel. A fölső csonka kúp ívelt, az éles hasvonal a legtöbb esetben tagolt (9. kép 10, 11. kép 1). Szathmári Ildikó szerint ez az egyik edénytípus, mely a füzesabony-öregdombi teli leletanyagában bekövetkező váltást jelzi. A táltípus a harmadik szintben jelenik meg és a második szinttől jóval nagyobb számban jelentkezik (SZATHMÁRI 1990, 65, 70, 105; SZATHMÁRI 2009, 2. kép 11,13). 4, Kihajló vagy egyenes peremű, ívelt nyakú, éles vállú, gömbszelet testű tál. A késői időszak jellegzetes formája (P. FLSCHL 2006, 153). A pusztaszikszói temetőből ismert a legtöbb példánya (KŐSZEGI 1968, 121, Taf. XVII, 6, Taf. XX, 1, 3-5, Taf. XXI, 4, Taf. XV, 1, 6) Vállán gyakran csoportosan ujjbenyomások, esetleg ovális bütykök (12. kép 8) figyelhetők meg. A fül a vállból indul és a test felső felére támaszkodik (9. kép 7). Az itt bemutatott leletanyagban előfordulása elhanyagolható mennyiségű a behúzott peremű tálakhoz képest. 5, Gömbszelet testű tálak. A forma egyszerűsége miatt több kultúrára jellemző. Az istvánmajori leletanyagban különböző méretű változatait is megtalálhatjuk. A kisméretű tál oldala kannelúrából kialakított, koncentrikus mintakinccsel díszített, melyet a korsóknál, a tárolóedényeknél és a behúzott peremű tálak aljának gazdag mintakombinációjában is megfigyelhettünk (11. kép 2). A nagyméretű tál pereme ferdére levágott (11. kép 7). Csuprok, fazekak A bemutatásra kerülő leletanyagban ez a hétköznapi élet szempontjából igen fontos típuscsoport (SZATHMÁRI 2009, l. kép 8-12, 2. kép 1-6) nem képviselteti magát. A feltárt leletanyagban természetesen e típusok jóval nagyobb arányban megfigyelhetők, mint a publikációhoz kiválogatott, díszítése miatt korszakjelző díszkerámia. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a fazekak és a csuprok estében nagyon sok az egyenes peremű, hordótestű példány. Az ívelt nyak szinte minden esetben hiányzik. Pohár A cilindrikus testű pohárforma szintén a kultúra általános kerámiaformái közé tartozik (11. kép 8), hasonlót ismerünk Tiszafüred-