A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-HELLEBRANDT Magdolna-REBENDA János Pál: A füzesabonyi kultúra települése Emőd-Istvánmajor (M30/36. Ih.) és Ernőd-Karola szőlők területén

A füzesabonyi kultúra települései 115 2, Enyhén kihajló peremű, S-profilú korsó (KOVÁCS 1984, Taf. LXVI/8, 10, 11, 13; THOMAS 2008, Taf. 20, 1, 3, 5; Taf. 48/B1AAA, B1BAA, B1BAB; Taf. 85/B1BAB, B1DAA, B1DAB, B1DBB; SZATHMÁRI 2009, 3. kép 7, 13, 17). A nyak általában párhuzamosan körbefutó, bekarcolt vonalakkal díszített (9. kép 6). A has legáltalánosabb díszítőmotívuma a spirálbütyök, melyet általában széles kannelúrából és azt kísérő, bekarcolt vonalakból alakítottak ki (9. kép 2, 4, 10. kép 8). M. Thomas tipológiai vizsgálatai alapján alátámasztja azt a szakirodalomban már elfogadott tényt, miszerint a korsók itt bemutatott, S-profilú fajtája a fiatalabb anyagokban van túlsúlyban (THOMAS 2008, Taf. 32, Taf. 89). A has összetett, bekarcolt, beböködött motívumkinccsel való díszítése is gyakori a füzesabonyi kultúrában (11. kép 9). Az itt bemutatott példány mintakombinációja a kultúra fiatalabb időszakában volt használatban (KŐSZEGi 1968, 120, Taf. XXVI, 12; KOVÁCS 1984, Taf. LXVI, 11). Spirálbütykös díszítés látható a leletanyag egyetlen csőtalpas bögréjének hasán is (9. kép 9). A csőtalpak megjelenése a kultúra fiatalabb időszakára, túlsúlyuk a bodrogszerdahelyi fázisra (POLLA 1960) jellemző. Az itt bemutatott bögréhez hasonlót ismerünk Gelejről (KEMENCZEI 1979, Taf. XIII, 14) és hasonlót közöl Kovács Tibor is (KOVÁCS 1984, Taf. LXVI, 8). 3, Erősen nyomottgömbös hasú bögrék. Feltehetően több tipológiai csoportba sorolhatók az itt bemutatott darabok, töredékességük miatt itt együtt tárgyaljuk őket. Függőleges vonalköteg csoportjai mellett lencseszerűen bemélyedő fenékkiképzése teszi érdekessé a 10. kép 5-ös töredéket. Számos ilyen bögre és korsó ismert a geleji temetőből (KEMENCZEI 1979). Hasonló fenékkiképzés figyelhető meg a 10. kép 9-es bögrénél is. Ez a fenékkiképzés inkább a kultúra korai időszakára jellemző, szemben a fiatalabb bögrék többszörös, koncentrikus kannelúrákkal tagolt aljkiképzésével (11. kép 10, 12. kép 9). Az erősen nyomottgömbös hasak esetében gyakran megfigyelhetők a hasvonalon ülő, apró bütykök, melyeket bekarcolt motívum köt össze (10. kép 7). Nagyméretű tárolóedények A kultúra nagyméretű amfora formájú tárolóedényei kevésbé ismertek. Publikációkban fellehető példányaikat a geleji telepanyag közlése során összegyűjtöttük (P. FLSCHLREBENDA 2010, 68). Ép formát a töredékekből az istvánmajori ásatás esetében nem sikerült rekonstruálnunk. A bemutatásra kerülő töredékek jobbára közepes vagy nagyméretű, gömbös hasú tárolóedények (amforák vagy díszedények) töredékei. Az egyetlen, nyújtott típushoz sorolható töredék a 9. kép l-es. Az edénytípus esetében a váll és a has zónája díszített, a kultúra bögréken és korsókon megjelenő motívumkincseinek felhasználásával. A váll gyakran hangsúlyozott kannelúrával és azt kísérő, bekarcolt vonalakkal (9. kép 5, 11. kép 3). A kisméretű szalagfül a vállhoz kapcsolódva az edény testének felső részén ül (9. kép 3, 11. kép 3, 12. kép 4). A has mintakincsei között megtalálható a spirálbütyök (9. kép 1, 10. kép 3, 12. kép 4, 10), a bekarcolt vonalakkal összekötött, koncentrikus mintakincs (9. kép 5, 11. kép 6), sőt turbántekercses kialakítás is (10. kép 10). Ennek az edénytípusnak az egyik kedvelt peremkiképzési módja, főleg a kultúra életének fiatalabb időszakában, a vízszintesen kihajló, felső felületén tagolt perem (10. kép 1, 12. kép 7). Az edénytípus testének alsó fele gyakran durvított, ez lehet seprűzés (9. kép 3), vagy a füzesabonyi kultúra esetében bizonyított használatú textildísz is (10. kép 10). A fenék a bögrékhez és a korsókhoz hasonlóan szintén lehet koncentrikus kannelúrákkal és bordákkal tagolt (12. kép 5).