A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

Mindezek a típusok megtalálhatók a pilinyi kultúra második felében továbbra is használt típusai között (Kemenczei 1984, 17). Ezt a formakört mutatja a litkei temető (Kemenczei 1984, Taf. 7-11/7) ajászberénycserőhalmi temető (Kemenczei 1966), a muhi-princtanyai temető (Kemenczei 1965), a mezőkeresztes-csincsetanyai leletanyag (Kemenczei 1989, Abb 6-7) többek között például a bodrogkeresztúri fiatalabb leletek (Kemenczei 1965, 10. kép 1-6; Kemenczei 1984, Taf. XXXII/6, Taf. XXXI1I/10, 13,15; Taf. XXXIV/19-20, 23-24). A felsorolt formavilág és lelőhelyek általános datálása a RBD periódus. Mindezek mellett véleményem szerint igen nagy a tipológiai egybeesés a szajlai temető anyagával (Kemenczei 1975; Kemenczei 1984, 42, 135-142, Taf. LXXI-LXXXVII), melyet már a Kyjatice-kultúrába sorol a szakirodalom és a HA1 korszakra datálható. A publikált települések anyagai közül úgy érzem inkább a sajószentpéteri, szintén a Kyjatice-kultúrába sorolt leletanyag (Kemenczei 1984, 134-135, Taf. XCIV-XCIX) áll közelebb a gelej-pincehátihoz, mint a bükkaranyosi (Taf. Kemenczei 1984, 14, 145-146, Taf. XIX-XXV1) késő pilinyi leletanyag. Az itt bemutatott leletanyagnak van egy olyan rétege, mely általános, datáló értékkel nem rendelkező késő bronzkori formákhoz sorolható. Ezek a tálak (3. és 4. típus), csészék (3. típus), bögrék (3. típus), a hétköznapi élet sűrűn használt formájában a funkcióhoz kapcsolódó, ezért azt ritkán változtató edényei. A tálak 4-es csoportjánál bemutatott darabok mégis a késő pilinyi formakörhöz köthetők, lapos ívű fülük és íves fülindításuk miatt. A leletanyag másik fő csoportja formavilágában eltér az előbb bemutatott késő pilinyi együttesektől, bár számos tipikusan késő pilinyinek meghatározott leletegyüttesben szintén feltűnik kis számban. Ezeknek a formáknak a párhuzamaik a Felső-Tisza-vidék, a középhegységi területek illetve az Alföld RBD-H A korú leletanyagai között találhatók. E rövid dolgozat nem kíván kitérni olyan nagy súlyú történeti interpretációkra, melyek az Alföld ezen időszakának kulturális folyamatait, népmozgásait értékelik. Az alább bemutatandó típusok és díszítések értelmezésénél eddig a Ceke-csoport, a Csorva-csoport (Kemenczei 1975), általánosságban az Urnamezős-kultúra, a Berkesz-Demecser-csoport (Kemenczei 1965) illetve a Gáva-kultúra (Kemenczei 1966, 92) és az azt megelőző Pregáva-Protogáva horizont (V. Szabó 1996, 1999, 2002) merült fel. Jelen esetben a konkrét bemutatáson és értékelésen kívül annyit szeretnénk hangsúlyozni, hogy a település anyagában nagyjából azonos arányban találhatók a késő pilinyi illetve a most bemutatásra kerülő, nem feltétlenül a pilinyi kultúrához köthető formák. Ezzel szemben a kanális-dűlői temetőben - mint azt már fentebb említettem - ez utóbbi formák a temető zömétől eltérő temetkezéseket jellemzik. Egyes típusok és díszítések már megjelennek a RBD időszakban, de általánosságban a HA periódusra jellemzőek. Urnák vagy mély, kihajló peremű, bikónikus tálak kihajló peremén megjelenő széles besimítások, síkozások (6. kép 5; 8. kép 7; 9. kép 12, 14). Ez a peremkiképzés egyetlen esetben sem társulhat a fentebb bemutatott pilinyi urnatípushoz (1. urnatípus). Az ún. Protogáva, Pregáva és a Gáva időszak urnáin jelenik meg ez a peremkiképzési mód (V. SZABÓ 1996, 8. kép 3-4; 16. kép 1-6; 46. kép 1, 48. kép 6; V. Szabó 2002, 16. ábra 1/3, 9, 14, 16-18, 23, 3/2, 4, 17, 23). Megfigyelhetjük az igrici depó egyik nagyméretű edényén is (Hellebrandt 1990, 8. kép 5). 73