A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

A kialakult Gáva-kultúrát megelőző egységesedési periódus nagyméretű edényeinek jellegzetessége az éles vállvonal alatti erősen kiugró, nyomottgömbös test, függőleges, széles kannelúrázással (8. kép 13, 9. kép 2; 10. kép 11), vízszintes kannelurázással, árkolással vagy síkozással (9. kép 4). A jánoshidai II. gödörkomplexum edényei között találunk számos hasonló töredéket. A lelőhelyet V. Szabó Gábor a jászberény-cserőhalmi temetővel egy időre keltezi, de kihangsúlyozza, hogy a jánoshidai együttesnek tipológiailag inkább dél-alföldi kapcsolatai vannak, és nem a területileg közeli cserőhalmi kerámiaanyaggal lehet párhuzamba állítani (V. Szabó 2002, 37-38, 27. kép). Megjelenik a csorvai temető leletanyagában (Trogmayer 1963), és sok hasonló töredéket találunk a Kyjaticekultúra tárgyi hagyatékában is (függőlegesen árkolt has: Miskolc-Rendező pu; síkozott váll: Borsodharsány; keskenyebb kannelúrákból kialakított vízszintesen tagolt nyak és függőlegesen tagolt test: Zagyvapálfalva, Miskolc, Soltész Nagy Kálmán utca, Miskolc, Büdöspest barlang vagy éppen a szajlai temető Kemenczei 1970,1. tábla 1, II. tábla 10, IV. tábla 1, V. tábla 8, XI. tábla 6-7). Ugyanígy említhetjük a Gáva-kultúra tiszakeszi-szódadombi lelőhelyét is e forma- és motívumpárosítás előfordulásaként (Kemenczei 1971, III. tábla 1, 6, VI. tábla 1-4). Ez utóbbi példa jól mutatja a tárgyalt típus hosszú használatát. Eltérő profilúak, vagyis eltérő formájú edényekhez tartoznak a szentes-belsőecseri függőlegesen árkolt töredékek (PÁVAI 1992, I. tábla, II. tábla, III. tábla 1, 5. tábla 3, 7, 8) akárcsak a gelejiek (8. kép 13, 9. kép 2, 10. kép 11). Összességében ezt a gömbös hasú formát inkább a Tisza mente leletanyagához kapcsolhatjuk, de a konkrétan formához nem köthető töredékek kronológiai jelző szereppel nem rendelkeznek. A vállon elhelyezkedő apró bütyök inkább a Gáva-kultúra kialakuló, egységesedő időszakban figyelhető meg a kannelúrás-árkolásos haskialakítás kísérőjeként (8. kép 13, párhuzamai pl. V. Szabó 1999, 13. kép 3 = V. Szabó 1996,28. kép 10; Pávai 1992,

1—II. tábla). A RBD időszakban jelenik meg a tárolóedények nyakán is a vízszintes kannelúrázás (9. kép 5), mely szintén több kultúrára jellemző (Gáva, Kyjatice, Urnamezős). Ilyen tárolóedény vagy nyújtottabb korsóformák nyakának töredéke lehet a 8. kép 9. Szintén vízszintes kannelúrázás borítja egy kisméretű ivóedény teljes alsó felületét (8. kép 10). Az edény lehetséges rekonstruálásához a HA korú battonyai depó bögréje jelent segítséget (Sz. Kállay 1986, 4. kép 6). Elvétve ugyan megjelenik a késő pilinyi leletanyagokban is a RBD periódusban, de a RBD-HA1 átmeneti periódusban válik uralkodóvá a behúzott peremű tálak peremének síkozása vagy turbántekercses díszítése (1. típusú tálak). V. Szabó Gábor szerint a síkozott peremkialakítású behúzott peremű tálak készítése a Gáva-kultúra időszakára már visszaszorul (V. Szabó 2002, 18, XXI.C.l típus; 23). Síkozással vagy árkolással azonban a már említett kihajló és behúzott peremek mellett vállakat (8. kép 12) és füleket is (9. kép 3) díszítettek ebben az időszakban. Már a Gáva-kultúrát megelőző egységesedési periódusban, de a Gáva-kultúra időszaka alatt is jellemző a csonkakúpos testű, vagy csonkakúpos nyakú és gömbszelet testű, belül megvastagodó peremű tál. Ezt a vastag belső peremrészt díszítheti árkolás vagy síkozás (6. kép 8-9). Szintén díszítheti árkolás ebben a periódusban a hasonló formájú, de nem megvastagodó peremű tálakat is (10. kép 1). A Gáva-kultúra poroszlói lelőhelyéről ismerünk hasonlókat (V. Szabó 2004, 10. kép 8-9). Csonkakúpos tálak mellett tagolt testű csészék, bögrék és tálak belső peremén is megjelenhet ez az árkolt díszítés. Ilyet figyelhetünk meg az igrici kerámiadepó több edényén (Hellebrandt 1990, 2. kép 5, 4. kép 1, 74