A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

Fazék: Számos töredékét találtuk meg a leletanyagban a nagyméretű, durva felületű, általában világosbarna színű tárolóedényeknek, fazekaknak. Díszítésükre a vízszintes és függőleges ujjbenyomkodással tagolt bordák a jellemzőek. Ezekből itt most csak egy példányt mutatunk be (10. kép 8). A RBD-HB időszakban általános forma és díszítéskombináció párhuzamát a Kárpát-medence szinte minden kultúrájánál megtaláljuk. Háromszög alakú bütykök: Több edényformához kapcsolódva eltérő kialakítású peremből kihúzott háromszög alakú bütyköket figyelhettünk meg a leletanyagban. Az egyszerűen vízszintesen kihúzott bütyök elsősorban gömbszelet testű tálak peremén figyelhető meg (7. kép 11, 10. kép 3), de egy „S" profilú bögrén is láthatunk ilyet a fül feletti részen (8. kép 6). Peremből felfelé kicsúcsosodó, belülről bordával hangsúlyozott háromszög díszít egy szintén S profilú nagyobb bögréhez vagy csuporhoz tartozó töredéket (10. kép 2). Hasonló bütyök- és fülkialakítást pl. a debreceni depó RBD korú táljain láthatunk (Poroszlai 1984, X. tábla 1-3). Szintén belülről enyhe bordával hangsúlyozott az a háromszög alakú bütyök, mely egy nagyméretű edény erősen kihajló, síkozott peremén található (6. kép 5). A peremből kihúzott bütykök a koszideri korszak kerámiaművességében jelennek meg, de a RBC időszakban válnak jellegzetes díszítőelemmé. Mint ez a leletanyag is mutatja, használatuk különböző formában tovább él a RBD-HA időszakban is. Általánosan elterjedt vélemény a halomsíros alaplakossághoz kötni meglétüket a későbbi korszakokban. Részletes tipológiájuk és belső kronológiájuk ma még nem kidolgozott. A késő bronzkori leletanyag értékelése: A pinceháti késő bronzkori település lakói használták a Kanális-dűlő területén található temetkezési helyet. így a két lelőhely leletanyaga nem választható el egymástól. Sajnos ez esetben terjedelmi okok miatt csak a település leletanyagának értékelésére vállalkozhatunk. A még publikálatlan temető anyagából eddig napvilágot látott sírok épp a temetkezések zöméhez képest atipikus formákat tartalmaznak. Egy összességében szűk formavilágú késő pilinyi temetőn belül ezek a sírok és edények a leletanyag igen kis százalékát képviselik. A temetkezési rítusok mindezek mellett a közösség által használt edényformák igen kis spektrumát hasznosítják, a pilinyi kultúra esetében ez az urna (tárolóedény forma), egy fedőtál és kisebb ivóedények: bögrék, csészék, csuprok. A településanyagot megvizsgálva ugyanazt a kettősséget figyelhetjük meg, amit a sírkerámiáknál megállapítottunk. A leletanyag egy része az egységes anyagi kultúrájú késő pilinyi formakörbe mutat. Ennek legfontosabb jegyei az aszimmetrikus-bikónikus testkiképzés és a felsőtest függőleges vagy ferde kannelurázása. Ezek a jegyek az urnák 1. típusánál, a tálak 5. és a csészék 2. típusánál figyelhetők meg. Szintén ide sorolható a bögrék 1. típusa, mely tulajdonképpen egy miniatűr urnafonna, csupán méretei sorolják az ivóedény kategóriába, azon belül arányai miatt tettem őket a bögrékhez. Kemenczei Tibor tipológiai besorolásában a Töpfchen (fazekacska) elnevezéssel szerepelnek. A geleji temető típustábláján (Kemenczei 1989, Abb. 11-12) ezek a 2; 3; 5; 9; 11-16. és 29. soroknak felelnek meg. 72