A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

Az első egy kihajló peremű, ívelt nyakú, gömbös testű forma, melynek pereme rovátkolással tagolt, oldala vízszintes seprűzéssel díszített (4. kép 6). Párhuzamként említhető egy, az ároktői telepanyagban található fazékmaradvány (Fischl 2004, 7. kép 7). A második változatot egy egyenes peremű, egyenes vagy enyhén ívelt nyakú, hordótestű fazékforma képviseli a leletanyagban (Szathmári 2009, 1. kép 8-10). Hasonló került elő a geleji temetőanyagból is (Kemenczei 1979, Taf. XXI1I/10). Itt most egy viszonylag ritkábban használt, körömbenyomkodással díszített töredéket mutatunk be (4. kép 13). Ez a felületkiképzés a textildíszítés hatását, utánzatát kelti a használóban. Tárolóedények: A füzesabonyi kultúrának viszonylag kevés ép ilyen edényformája ismert (Kovács 1984, Taf. LXVII/1, 4; Kovács 2003, Abb. 2/5-6; Abb. 3/4, 8-9, Abb. 5/2; Gasaj 2002, Photo 115; Furmánek 2004, 147/257; Thomas 2008, Taf. 121). Az itt bemutatott telepanyagban két típus figyelhető meg, egy nagyobb méretű, urna formájú és egy kisebb méretű, hordóformájú. Továbbá Szathmári Ildikó a kerámiák funkcionális vizsgálata során tárolóedények közé sorol egy nagyméretű, fazék formájú típus, és a nagyméretű tálfazékformát (Szathmári 2009, 298, 1. kép 1-7). Az első, urna formájú típusra a kihúzott - gyakran gazdagon díszített - perem (4. kép 1; 5. kép 5, 9), tölcséres vagy cilindrikus nyakkiképzés, lekerekített, bikónikus vagy nyújtott tojástestforma jellemző. Hasonló edények kerültek elő Nagyrozvágyon is (Koós 2003, Taf. 3; Taf. 4/1). A díszítés a nyakra, illetve a váll és a hasvonal közé esik (4. kép 7; 5. kép 1, 8, 15, 18). Az itt bemutatott töredékek nagy valószínűséggel ebbe a típusba sorolhatók. A díszített oldaltöredékek (4. kép 10, 11, 5. kép 8) esetében a hordóforma, illetve esetleg egy, a gyulavarsándi kultúrához köthető fazékforma (5. kép 6) feltételezhető. Ez utóbbi párhuzamaként lásd: Sz. Máthé 1988, Fig. 22/6 sor 1-2, 8-9. A leletanyagban előkerült egy kocsikerékmodell (5. kép 19), amelynek párhuzamai a legtöbb középső bronzkori telep leletanyagában megtalálhatók (Például: Kalicz 1968, Taf. XXVIII/21-22; P. Fischl 2006, 35/62). Az előkerült leletanyag tipológiai, díszítésbeli jellegzetességei (legfrissebb, részletes tipokronológiai vizsgálathoz lásd: Thomas 2008, 52-59), valamint párhuzamai alapján a gelej-pinceháti (pinceréti) település egykorú lehetett az ároktő-dongóhalmi, valamint a mezőcsát-pástidombi teleppel. Az ismert bronzkori temetők közül a nagyrozvágyi, pusztaszikszói, az alsómislyei (Nizná Mysl'a, Szlovákia) temető II-III. fázisával, valamint a geleji temetőnek a településhez tartozó, középső bronzkori részével lehetett azonos időszakban használatban. A leletanyag tipokronológiai párhuzamai alapján a füzesabonyi kultúra gelej-pinceháti (pinceréti) települését a középső bronzkor második felére (RBA2), a füzesabonyi kultúra C szakaszára (geleji és pusztaszikszói temetők kora, Bóna 1975, 151,) vagy más néven a klasszikus illetve késői klasszikus időszakára lehet datálni, a koszideri korú bodrogszerdahelyi fázis elé. A késő bronzkori leletanyag értékelése: Soványítás: Az itt bemutatott leletanyag soványítását műszeres vizsgálat nélkül, hagyományos módon határoztuk meg. Túlnyomó többségében cserépzúzalékkal és homokkal soványí68