A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

tott kerámiát figyeltünk meg. A cserépzúzalék nagyon finom, apró szemű, gyakran alig észrevehető. így alkalmas kimondottan vékony falú, fényezett felületű kerámiaáru készítéséhez is. Csak pár esetben figyeltünk meg nagyobb, durvább szemű kerámiaőrleményt, ennek előfordulása nem köthető az itt bemutatott anyagban típushoz vagy funkcióhoz. A Kanális-dűlői késő bronzkori temetőanyagban gyakran megfigyelt csillámos anyagú soványítást szintén igen kis arányban figyeltük meg a telepanyagban. A csillámos soványítóanyag - feltehetően nagyobb szemű homok - nagy mennyiségben az agyaghoz keverve gyakran eredményez smirgliszerűen dörzsös felületet. Ez a felületkiképzés sem jellemző a település anyagára. Összességében a vastag falú, nagyméretű edények (urnák) agyagelőkészítési eljárása is finom, gondos, nem tér el a kisméretű bögrék vagy vékony falú tálak soványításától. Urnaforma: 1, A telepanyagban nagy számban megtalálható a temető vezető urnaformája: csonkakúpos nyakú, profilált vállú, bikónikus testű urnafonna. A testkiképzés alapvető jellegzetessége az aszimmetria: a felsőtest jóval rövidebb, mint az alsó csonkakúp. Ennek ellenére a díszítést - a nyak kivételével - kizárólag a felsőtest hordozza. A forma előfordul egyenes peremkiképzéssel, de erősen kihajló peremmel is (9. kép 13). A fül ritkább esetben a peremet és a vállvonalat íveli át, a leggyakoribb azonban a vállat a hasvonallal összekötő apró fül. Ez a kis fül egyes esetekben indulhat a nyak alsó feléről és a felsőtesten ülhet. A felsőtest függőlegesen, ritkábban ferde irányban kannelúrázott csoportokban (7. kép 9) vagy teljes felületén (6. kép 1, 8. kép 1,10. kép 10). E kannelúrák kialakítása széles skálájú, az egészen enyhe, besimításszerűtől, mely csak meghatározott fényviszonyok között látszik (6. kép 6, 8. kép 1), a keskeny, de egyértelmű kannelúrán keresztül (7. kép 9) a széles, mély kannelúrákig (10. kép 10), mely utóbbiak, egymás közt szinte bordát alkotnak (7. kép 6). A váll illetve a hasvonal - ép tárgyaknál a legtöbb esetben szimmetrikusan - bütyökkel díszített. Ezek a bütykök általában a fül alsó csatlakozási pontja alatt is megtalálhatók. A viszonylag ritkán megjelenő egyéb minták a fülek és a fülek közti szakaszokat osztó bütykök környékén jelennek meg: lehetnek félköríves vagy háromszög alakú árkolások, pontbenyomkodások vagy azokkal keretezett bütykök (6. kép 2, 9. kép 1). A formához csaknem mindig sötétszürke szín társul, gyakran fényezett, de elég sűrűn matt felszínnel. Az edények belső oldalán már megjelenik a világosbarna szín. Ez a kétszínű égetési mód, majd a HA időszak kerámiakészítésének lesz jellegzetessége. 2, A hasonló alapforma, azonos díszítési megoldásokkal, de kevésbé karakteres vállvonallal és íves haskiképzéssel is előfordul (7. kép 8, 10. kép 4). 3, A másik fő csoportot képviselő alapformánál nagyobb a kivitelezésben a variáció. Ép edények esetén ezt a csoportot tovább lehetne osztani a nyak és a has formái és díszítései alapján. Itt azonban összevontan kell tárgyalni a csonkakúpos vagy ívelten csonkakúpos nyakú, erősen kiugró, nyomottgömbös hasú típust. Legjellegzetesebb díszítése itt is a felsőtest függőleges kannelúrázása, árkolása (6. kép 3, 8. kép 13, 9. kép 2, 10. kép 11) de megjelenik a nyak (9. kép 5) illetve a has vízszintes kannelúrákkal való díszítése is. 4, Nyújtott formájú testen is megjelenik a vízszintes kannelúrázás, árkolás a nyakon, vállon, felsőtesten (8. kép 9, 9. kép 4). Ezeket a töredékeket nem tudjuk pontosan formához társítani, de a Kárpát-medence teljes RBD-HA anyagában találunk olyan edényeket, melyek töredékeiként elképzelhetők. 69