A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

Korsók: A füzesabonyi kultúra két alapvető korsótípusa a töredékek alapján nagy valószínűséggel megtalálható a pinceháti leletanyagban is: 1, Hosszú, cilindrikus, általában díszítetlen nyakú és éles vállú, nyomottgömbös testű forma (Thomas Taf. 87/ B4AA, B4AB, B4BA) általában turbántekercses haskialakítással (5. kép 14, Gasaj 2002, Fo. 114; Thomas 2008, Taf. 21-22). 2, Nyomott vagy nyújtott „S" profilú, gömbös vagy hordótestű (Thomas Taf. 86/ B1 AAA, B1BAA, B1BAB, B1DAA, B1DAB) forma. A nyak általában sűrűn kannelúrákkal tagolt (4. kép 3, 14). A has jellemző díszítése a spirálbütyök (4. kép 2, 8, 5. kép 4, 11; Thomas 2008, Taf. 20, Taf. 48). Számos hasonlót találunk többek között a pusztaszikszói (Kőszegi 1968, Taf. XV/1) vagy többek közt az alsómislyei (Nizna Misl'a, SK) temetőben is (Olexa 1992, Tab. VI/9-10). M. Thomas tipológiai vizsgálatai alapján alátámasztja azt a szakirodalomban már elfogadott tényt, miszerint a cilindrikus nyakú, éles vállú típus az idősebb leletegyüttesekjellemzője, míg az „S profilú" fajta a fiatalabb anyagokban van túlsúlyban (Thomas 2008, Taf. 32, Taf. 89). A geleji temetőanyagban mindkét típus nagy számban képviselteti magát, vagyis mindkét forma használata kedvelt a füzesabonyi kultúra klasszikus fázisában. Tál: A telepanyagban a kultúrára jellemző két táltípus található. Az első a kultúra vezető tálformája, a behúzott peremű tál (4. kép 9; 5. kép 13). E típus jellemzően a hason illetve a teljes alsó felületen díszített, főként keretezett bütykök és bekarcolt minták különböző variációival. Példaként említhető az emőd-istvánmajori temetőből előkerült, hasonlóan díszített tál (Koós 1991, 1. kép 6) vagy az ároktői töredék (P. Fischl 2004, 3. kép 3). A mintavariációk széles skálája látható összegyűjtve: Thomas 2008, Taf. 114-119. Kevésbé díszített, nagyobb méretű példányai a háztartások általános használati kerámiái közé tartozhattak (5. kép 13). A másik a kihajló peremű, erősebben vagy enyhén ívelt nyakú, éles vállú, kónikus testű tál (5. kép 2-3, 17). Az éles vállkialakítás felett rövid egyenes nyak és egyenes peremkiképzés is társulhat hozzá. Párhuzamai ismertek többek között Ároktőről és Pusztaszikszóról is (P. Fischl 2004, 6. kép 3; P. Fischl 2006, 153, tálak 1. típus; Kőszegi 1968, Taf. XXI/1, 4). Díszítése főként bekarcolt mintákból áll a vállvonaltól lefelé, jellegzetessége az erős, gyakran bordával is hangsúlyozott, rovátkolt váll. A legdíszesebb példányoknál gyakran a kihajló perem is díszített (5. kép 2). Ez a típus a kultúra fiatalabb leletanyagaiban jelenik meg és átveszi a vezető szerepet a behúzott peremű tálaktól. Thomas a geleji temető kerámiaformáinak együttes előfordulását mutató tábláján (Thomas 2008, 32) megfigyelhetjük, hogy ez az éles vállú tálforma jellemzően az „S" profilú korsókkal került elő egy sírból. Ez a horizont jelenti a temető használatának a második felét. Fazekak: A telepanyagban a kultúra klasszikus fazéktípusa található meg, két különböző, alapvető funkciójában nem eltérő formai változatban. 67