A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Egy parasztgazdaság piaci kapcsolatai a 19. század második felében. Kertész István naplója alapján

kívüli adásvételek körülményeit (az egymást követő vásárokat, a vevőket) is feljegyzi. Ami módot adhat Kertész piaci kapcsolatait minősítő részleges hálózatok, valamint a tranzakciókhoz fűződő reflexióinak bemutatására is.

4 „ 1876. november 11. Ma hazajött Atyus [az apósa] Meczenzéfről. 7 köböl zabot vitt eladni, eladta 3 forint 15 krajcárért. Két véka babot eladtak 3 forint 15 krajcárért. Két véka szilvát is vittek, eladták 4 forint 40 krajcár. " ,, 1894. november 23. Csütörtök reggel elmentem Tornára a vásárra szekérrel, István fiam pedig egy hízó ártány süldőt hajtott, eladtam 26 forinton. Galuz Juhász Mihálytól pedig vettem két darab malacot, 11 forintot és 50 krajcárt fizettem érte. Egy kalendáriumot vettem 30 krajcárért, egyéb költségem volt 50 krajcár. " A vásárokra vonatkozó adatok jelzik, hogy az 1870-es évek közepén az apja gazdaságában dolgozó, már nős Kertész (születési dátumát nem ismerjük, a naplóhoz csatolt néhány levélből annyi derül ki, hogy katonai szolgálatát 1868-ban kezdte) rendszeres látogatója a környék vásárhelyeinek: nem csupán a kb. 10 kilométerre fekvő Szendrőnek, hanem a távolabbi Edelénynek és Szentpéternek, valamint Tornának, Szepsinek és Szikszónak is. De azokat a vásárokat is rendre megörökíti, amelyekről távol maradt (pl. 1897. márc. 18: „Tornán ma volt a Józsefi vásár"), miként azokat is, ahol az apja, apósa, felesége, testvérei és a vele patrónus-kliens jellegű kapcsolatban állók bonyolítottak tranzakciókat.

5 Ezek a személyek egy olyan kommunikációs hálózatot alkottak, amely rendszeres információt biztosított az eladókról és a vásárlókról, valamint az árukról és az árképzésről is, s amit a naplóíró személyes tapasztalata egészített ki (pl. „Szendrőben voltam szánkával..., a vásár nem ért semmit, mert csak igen kevés kereskedő jöhetett el a hófúvás miatt.") Azaz a piaci készségek egy tanult folyamat nyomán alakulnak ki és rögződnek, ami majd a következő generációnál hasonlóképpen zajlik: Kertész 1893-ban 15 éves fiával, 1897-ben 13 éves lányával megy a vásárba (a fiú a saját tartásra kapott malacokat viszi), s néhány évvel később már egyedül bonyolítanak adásvételeket.

6 Az eladások és vásárlások vizsgálatával pontosabb képet kapunk Kertész piaci stratégiáiról. „ 1900. január 13. Eladtam Trinke) János szomszédnak két véka árpát. Fizetett érte 2 forint és 25 krajcárt. " év, továbbá az 1892. április-december és az 1900. október-december közötti időszak bejegyzései hiányoznak, feltehetően elvesztek a kéziratból, dc az 1904-cs és 1905-ös cv is töredékesen maradt fenn.) 4 A módszeres hálózatelcmzcst a hiányzó időszakok, valamint az is akadályozza, hogy a vásárlók nevének rögzítése több ízben elmarad. Ugyanakkor Kertész megörökíti a napról napra végzett mezőgazdasági és háziipari munkákat, amiből kibontakoznak az agrártermelés jellemzői (a határhasználat, a vetésszerkezet, a szezonális munkák, a gazdaság technikai felszereltsége és innovációi, termelékenysége), valamint a gazdálkodói stratégiák a családi munkaszervezettel összefüggő változásai. (Ennek bemutatása a napló további feldolgozását teszi szükségessé, cs önálló tanulmányt igényel.) 5 Kertész 1886-ban készíttetett magának szekeret, azt megelőzően gabonáját apja és a vele sokszálú gazdasági kapcsolatban állók: Vadas József (akit több alkalommal elkísér), Kassai István, Bak Mihály (a sógora) vitték piacra. 6 A néprajzi irodalom azt emeli ki, hogy a vásári magatartásformák többsége a bizalmatlanságra épül. Az információszerzés, a tranzakciókban résztvevők kapcsolata (amiről később szólunk) ennek, és a bizonytalan helyzetek sokaságának redukálását is célozta. Dankó 1991. 673-674. 552