A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Egy parasztgazdaság piaci kapcsolatai a 19. század második felében. Kertész István naplója alapján

EGY PARASZTGAZDASÁG PIACI KAPCSOLATAI A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Kertész István naplója alapján CSÍKI TAMÁS A paraszti társadalom hagyományos, az iparosodás előtti korszakból öröklődő, valamint a hazai agrártörténet-írásban meghonosodó családi gazdaság csajanovi modellje egyaránt az önellátó paraszti birtokra épült, amelyben a piaci részvétel legfeljebb kényszerű vagy járulékos szerepű. Nem idegen ez a szemlélet a hazai néprajztudománytól sem: igaz, Molnár Mária a hazai társadalomnéprajz reprezentatív összefoglalásában egy bonyolult tipológiát alkot a saját szükségletre és a piacra termelés kombinálásával (önellátó, hiányos önellátó, önellátó és felesleget termelő, önellátó és piacra termelő, hiányos önellátó és piacra termelő gazdaságok), utóbb arra a következtetésre jut, hogy a parasztgazdaság Jellegéből" adódóan (vagyis tértől és időtől függetlenül) „elsősorban a háztartása ellátására termel".

1 Mohay Tamás viszont egy két világháború között vezetett parasztnapló feldolgozása után az önellátás és az árutermelés „megszokott dichotómiáját", mint értelmezési paradigmát egyértelműen elveti, mégis Nagy Sándor ipolynyéki gazdaságát (akitől a napló származik), illetve gazdasági magatartását az 1980-as évek eleji mezőgazdasági kistermelők szociológiai vizsgálata során keletkezett tipológia (piac által nem érintett, piacérintett, piacorientált, piacra szerveződő) mentén helyezi el.

2 Az utalt munkák közös sajátossága, hogy Pierre Bourdieu fogalmi rendszerének adaptálására tesznek kísérletet, és az eltérő gazdálkodói habitusokat a termelés piacivá válását minősítő különböző (látott) stadiális tipológiákhoz rendelik hozzá. Ahol a piac végeredményben önálló és személytelen entitásként jelenik meg, ami gátat szab az egyes döntések és tranzakciók bemutatásának, az ehhez kapcsolódó információ, kommunikáció vagy a személyes tudás vizsgálatának, és ami a piacok - gyakran használt kifejezéssel szociokulturális beágyazottságának értelmezését is akadályozza. E tanulmány ez utóbbi, az interpretív antropológiához és a mikrotörténethez is közel álló szemléleti elemeket igyekszik követni témája: egy martonyi (Borsod megye) parasztgazdaság piaci kapcsolatainak elemzése során. Ehhez a tulajdonos, Kertész István csaknem az egész dualizmus időszakát átfogó: 1873 és 1912 között vezetett naplóját használjuk fel,

3 amely nem csupán a bevételeket és a kiadásokat, hanem a piaci és az azon 1 Molnár 2000. 494, 501. 2 Mohay 1994. 137, 173.; Kovách 1988. 92-96. 3 A több száz oldalból álló kézirat 1950-ben került a Néprajzi Múzeum adattárába (EA 2260). Kertész jegyzetfüzetekbe és lapokra fekete tintával (ritkán pirossal vagy ceruzával) naponta készítette feljegyzéseit, ami élete megszokott és - aligha kétséges - elmaradhatatlan elemévé rögzült. S ami idővel sajátos öntudatot alakított ki, és identitásának részévé vált: a több évtizedes naplóírással az általa fontosnak vélt eseményeket nem csupán a saját, hanem a közösség emlékezete számára örökítette meg (talán ezért használja következetesen a „Napi Jegyző Könyv" kifejezést), és helyezte cl önmagát faluja mikrovilágában. Egyetlen példa: „Napi Jegyző Könyv Az 1896-ik Évre, Melyben fel van jegyezve minden féle munkám napról napra, milyen idők voltak nap nap után, bevétel, kiadás, minden féle nevezetesebb eseményeket és halálozásokat is fel lehet benne találni... Vége az 1896-ik évnek, írtam Kertész István Martonyiban." (A naplóíró csak a boszniai okkupációban való részvétele miatt: 1878 augusztusa és novembere között szüneteltette az írást. - Az 1874., 1875., 1887., 1899. 551