A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

V. Szathmári Ibolya: Borsodi ünnepi kézbe való kendők Déri György gyűjteményéből

„Debreceni Lilian készítette vőlegényének 1877-ben". Különlegességét adja, hogy az általánosan elterjedt növényi és virágdíszítmények, valamint a szív motívum mellett, itt a külső sor mintájaként megjelenik az állatfigura is kutya formájában. 4. A V. 69.186.1. leltári számú jegykendő (Kornádi, Hajdú-Bihar megye, 19. század vége. Atm.: 70 cm) klasszikusan megszerkesztett rozetta és tulipán omamensei egymás mellett sorakozva adják a kendő igen dekoratív díszítményét. Kerek és horgolt szélű kendőket szép számmal őriz a Néprajzi Múzeum Textilés Viselet Gyűjteménye is.

2

1 Lelőhelyük, ill. származási helyük alátámasztja azt a feltételezést, hogy ez a kendőtípus csupán a már említett térségekben volt ismeretes: a 21 megvizsgált, kerek, horgolt széldíszítésű kendő közül 8 észak-magyarországi (Cserépfalu 4, Tárd 1, Mezőkövesd 1, Szalonna 1, palóc megjelölésű 1), 13 pedig bihari eredetű (Szeghalom 3, Artánd 2, Biharkeresztes 1, Köröstárkány 1, Fenes 1, Kornádi 1, Zsadány 1, alföldi megjelölésű 3). Többségük jegykendő funkciót töltött be, de megnevezésük között találunk kézbe való kendő, díszzsebkendő, kendő és göndörkendő (Tard) megnevezéseket is. A Néprajzi Múzeumban fellelhető kendők alakja, formája, díszítménye hasonló a már fent említettekhez. Díszítőmotívumaik, melyek körbefutva, többnyire háromsorosan a csipkekészítés sajátos technikáival (horgolás, kötés, rece) jelennek meg, a jegyajándék funkcióra is utalva virágokból, növényi ornamensekből, szív motívumokból állnak. Ritkán fellelhetők az állat- és madárábrázolások is, melyek a kendők funkciójához igazodóan lehetnek madár- vagy kakas- és tyúkábrázolások is. Az utóbbiak a lakodalmi szokásokban a történeti adatok alapján szintén szimbolikus tartalmat hordoznak,

2

2 de találunk kutyamotívumokat is. Jellegzetesnek tekinthető a díszítmény részét képező monogramok, hosszabb feliratok és évszámok jelenléte is. Ezek mindenkor a tulajdonosokról - ajándékozó, ajándékozott - és a készítés, a megajándékozás időpontjáról tanúskodnak. Katona Edit a Néprajzi Múzeum feliratos textiljeit ismertető feldolgozásában a következőket írja:

2

3 „A XIX. században és a 20. század elején a magyar textil- és viseletkultúrában nemcsak a ritkán alkalmazott, hanem a nagyon szűkszavú feliratok voltak jellemzőek... A szerelmi indíttatású feliratok jellegzetesen szerelmi és jegyajándékok hagyományos tárgyaira kerültek: kézbe való kendőkre, ékszerekre, esetleg kötényekre. Leggyakrabban ezeken is csak monogramok, esetleg nevek szerepeltek, szívekkel és páros madarakkal körülölelve. A magyar paraszt ugyanis szerelméről elsősorban szimbólumokban beszélt, azokkal is takarékosan élt, s ha írásba foglalta érzelmeit, azt is nagyon szemérmesen tette... A 20. század eleje előtt e rövid, tömör közlésekben nem igen fordult elő az érzelmeket legjobban kifejező „szeret" ige használata sem. Ebbe a gondolatvilágba illeszkedik, hogy Magyarország egyes vidékein a jegykendőknek kialakult egy olyan típusa, amelyet nem a kapcsolatra, hanem csak a tulajdonosra utaló szöveggel láttak el." Mindezek illusztrálásaként közli azt a Cserépfaluból származó férfi jegykendőt, melyen ez a felirat olvasható: „TOTHLA JOSEEZAKENDOKESZULT1904",

2

4 s amely teljesen megegyezik a debreceni múzeum 21 Ezúton mondok köszönetet a Néprajzi Múzeum Textil- cs Viselet Gyűjteménye vezetőjének, Katona Editnek és munkatársainak, akik nagy segítségemre voltak a gyűjtemény ide vonatkozó anyagának kutatása során. Az ezen típusú kendők részletesebb elemzésére jelen munka keretei nem adtak lehetőséget, így az egy későbbi feldolgozás része lehet. 22 Kapros 2000b. 250. 23 Katona 2009. 51. 24 Katona 2009. 51. ltsz.: 129108. 535