A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

V. Szathmári Ibolya: Borsodi ünnepi kézbe való kendők Déri György gyűjteményéből

A mályinkai gyűjtésű vőfélykendő csipke díszítményét szívminták adják, minden második szívben piros fonállal kivarrt pettyek láthatók. Az igen vékony fonálból horgolt mintákat a kendő alapanyagából készült csík osztja további mezőkre, melyekhez szabályos öltésekkel varrták a horgolásokat. A kendő egyik sarkában kicsi, fehér lyukhímzéses rozetta található. Mintázata, a különlegesen megformált szívminta, egyértelműen utal a kendő lakodalomhoz kötődő funkciójára, melyet a leltárkönyvi bejegyzés így fogalmaz meg: „Ilyen, a koszorúslány készítette kendőt kötnek a vőfély botjára". A kendő formája eredendően szögletes, a horgolt széllel a sarkakat ívelt formává alakították. Sajátos a kendő háromszög alakra való összetűzése, mellyel a vőfélybotra helyezést egyszerűsítették meg.

3 Az emlékanyag legnagyobb számban jegykendőket őriz, ezekről Fügedi Márta a következőt írja: „A fiatal férfiak ünnepi öltözékéhez hozzátartozott a díszes kendő is, amely egyfajta állapot- és korjelzőként egészítette ki a viseletet. A vőlegény a menyasszonytól kapott jegykendőt köteles volt viselni. Tűzték e kendőket a lajbi zsebébe, sőt viselték a lajbi hónaljánál is oldalt lelógatva, de legáltalánosabb az volt, hogy négyrét hajtva a gatya korcába tűzték. Pusztafalun a kihirdetés ideje alatt, vagyis három hétig a lajbi zsebben kellett hordania, s ha közben elpiszkolódott, a menyasszony kimosta és kivasalta."

4 Az egykor hagyományos közösségekben a szokásjog szerint a házasságkötést megelőző, a fiatalok elhatározását a közösség számára is közzétevő kendőváltás, kendőadás, kendőcsere, kendőkötés számos változata élt Magyarországon. Ha csupán az északmagyarországi térséget tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy nemcsak az ilyen alkalommal átadásra kerülő kendők mutatnak nagy változatosságot, hanem maga a szokás is igen sokféle lehetett. A kendő átadása több irányban is történhetett. Az egri legény pl. „szeretőjétől kapta azt ajándékba, amikor aratni indult, cserébe egy másik fejkendőt hozott a lánynak. A kendő a »lyányhoz járás« jele volt. Háromszögletűre hajtva a gatya korcába tette, de sokszor a zsinóros nadrág derekába is kitűzte. ... Boldogon több kisméretű zsebkendőt, jegykendőt kapott a vőlegény menyasszonyától az esküvője napján. Volt közte varrásos és margitdíszes is. Nadrágja, mellénye és kabátja zsebébe tette, sarokra hajtva. Hevesaranyoson a jegying és jegygatya mellé két hímzett zsebkendőt, vőlegénykendőt is készített a menyasszony."

5 Felnémeten az eladólány édesanyja varrta meg a legény számára a díszzsebkendőt, s a lány akkor adott ilyet a legénynek, amikor bemutatta otthon. A legény azután vasárnaponként hordta, a kisebb zsebkendőt a bal mellén, a nagyobbat a derekán, hogy minél többen lássák, majd a máj fára is rákötötte.

6 Felsőtárkányon a farsangi bál adott alkalmat a zsebkendő átadására.

7 II. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei emlékanyag jegykendői között igen korai állapotot őriz a D. Gy. 1290. leltári számú kendő, melynek leltárkönyvi bejegyzése többféle funkciót - Kézbe való vagy templomozó és jegykendő - is megjelöl ([palóc] Tardona [Borsod m.], 19. század második fele. H.: 59 cm, sz.: 59 cm.). A fehér gyolcs alapanyagú, szögletes formájú kendő fő díszítményét a kétsoros, apró virágmintás madeira hímzés adja, 3 Egy ilyen, Köröstárkányról származó, kendőkkel feldíszített vöfélybotot őriz a Néprajzi Múzeum 89. 985. leltári szám alatt Györffy István 1912. cvi gyűjtéseként. 4 Fügedi 1997b. 421. 5 Schwalm 2005b. 424. 6 Schwalm 2005b. 482. 7 Bakó 1986. 9-18. 529