A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

V. Szathmári Ibolya: Borsodi ünnepi kézbe való kendők Déri György gyűjteményéből

Ezek a textíliák a kutatók részéről eddig kevés figyelmet kaptak, holott közülük nem egy igen korai időszakot képvisel, s nem ritka a 19. század közepéről és második feléből származó textília sem. A figyelmet nagy valószínűséggel azért kerülhették el, mert többségükön díszítményként nem a hagyományos népi textíliákra elsősorban jellemző hímzés jelenik meg, hanem sokkal inkább a csipke legkülönbözőbb változatai. A Déri Gyűjteményben fennmaradt, aránylag kisszámú emlékanyagban nyomon kísérhető a kézbe való kendők, jegykendők díszítményének sokfélesége, s a kendők koronkénti változása, de fellelhető egy sajátos formájú és díszítésű kendőtípus is. A többnyire jegykendő funkciót betöltő, fehér gyolcs alapanyagú, kör alakú, széles horgolással díszített kendők, melyek mind formájukban, mind díszítményükben igen karakterisztikusan eltérnek az általánosan ismert és elterjedt kézbe való kendőktől, eddigi ismereteink szerint csak az észak-magyarországi, főként borsodi településeken és az Alföld bihari térségében lelhetők fel. l/l. kép. D. Gy. 1293. Vőfélykendő (palóc). Mályinka, Borsod m. 19. század közepe. Atló: 33 cm. (A feldolgozásban közölt tárgyfotókat a debreceni Déri Múzeum munkatársa, fotósa, Lukács Tihamér készítette) I. A fennmaradt emlékanyag legkorábbi darabja a Mályinkáról származó, 19. század közepi, fehér színű, finom gyolcs alapanyagú, kidomborított sarkokkal ellátott, horgolt csipkedíszes vőfélykendő (D. Gy. 1293.). A lakodalom alkalmával a funkciót betöltő közreműködők közül különös figyelmet kapott az egyik legfontosabb tisztséget ellátó vőfély ruházatának feldíszítése. Az őt megillető Jelvények" között találjuk a „bal karján hordott zsebkendőt, a bal vállán átvetett hosszú szőttes kendőt, a vőfélybotot, a botot díszítő kendőket, szalagokat, bokrétákat." Ezeket a kellékeket többnyire a menyasszony állította össze segítőivel, a nyoszolyólányokkal egyetemben.

1 A vőfélybotra kerülő kendőknek tájegységenként és koronként eltérő változata volt ismeretes, így pl. a Nógrád megyei Bujákon a bot végére a 20. században piros kasmír kendőt, almát kötöttek és rozmaringot tűztek."

2 1 Schwalm 2005b. 487. 2 Kapros 2000b. 244. lús'Tffff'V ff 528