A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Fogas Tóth Balázs: A cigándiak lótartása a táj átalakulásának tükrében
leromlott határáról tudósítanak a falu 19. század eleji vármegyére küldött levelei, melyek vagy az árvizek kártételeiről szólnak és az adók csökkentéséért esedeznek, vagy a töltések készítését és a Palló-szögnél a Tisza átvágását szorgalmazzák, mely ügy aztán beleveszett a Szabolcs vármegyével való levelezésbe. Fordulat a tájban az ármentesítés és folyószabályozás után történt meg. A falu határában nagybirtokok keletkeztek az immár ármentes határban, melyeknek jelentős munkaerő-szükségletük volt. így nagyszámú munkást fogadtak, mint pl. matyó summásokat vagy ruszin részes aratókat, de fogadott a falu emellett szihalmi dohánykertészeket és hegyközi asszonyokat is kendermunkára. Visszatérve témánkhoz, az igásállatok megváltozásának okát a fent vázolt két motívum által megnőtt mobilitásban látom. Szántóik megfogyatkozván, a 18. század elején nem volt már szükség az ökör igavonó erejére, annál inkább a lovak fürgeségére, gyorsaságára, mellyel nagy távolságokat bejárhattak. Cigánd egyre jobban rászorult és nagyobb mértékben lett részese a tájak közötti termékcserének, melynek domináns formája a szekerezés volt. Kiss Károly a fuvarozást, mint általános téli keresetét említi a bodrogközi népnek: „Téli foglalkozása az erősebb nemnek: fa- és nádvágás, ez és amannak be- és talán más vidékre való szállítása, míg t. i. a vasút el nem vette, bor, szesz. Só és a nádnak messzebb vidékre fuvarozása és barmaival a vásárokra való járásból állott. Messze földön a vásárokon megismerni lehetett a bodrogközi embert... " 2 4 Valójában a vasút nem vette el a fuvarozási lehetőséget, hanem generálta is egyben. 1871-ben épül ki a Miskolc-Csap fővonal, melynek legközelebbi állomása Sárospatak volt. 1913-ban adták át a Bodrogközi Gazdasági Vasút által épített Cigánd-Királyhelmec közti pályát, melyet hamarosan Sárospatakig hosszabbítottak. A kisvasút megépítése tovább bővítette a nagyobb mennyiségű agrártermékkel való kereskedelem lehetőségét. Mindezeket a terményeket a szekerező fuvarosok juttatták el a vasútállomásokra. 2 5 A lovak tartását megerősítették a folyószabályozás után a már kialakult vásározási szokások is. A 19. században a gyékényáruk és egyéb ártéri haszonvételeik mellé felsorakozott a káposzta árulása is. Előbb őszi káposztáiról lett híres Cigánd, majd a század végén úttörők voltak a primőr termékeikkel. Előbb a tavaszi káposztával tűnnek fel, majd a korai újkrumpli, az ún. körömpe termesztésével, amivel kitűnően kerestek. Kora nyáron eladott terményeikkel, vagy ősszel egy-egy növendék állat eladásával jutottak pénzhez a cigándiak. A híres cigándi káposztáról szól az alábbi idézet 1896-ból: ,JTa meg eljött az ősz költöző vadludai és daruival, megindult a híres czigándi és más alantasabb határokon termelt káposztának a szélrózsa minden irányában való szállítása. Ezen majdnem egyedüli kiviteli cikkét otthon eladni, még ha jobb áron is, mint talán a városok piaczain, az apáitól örökölt hagyomány megsértésének és magát azon élvezettől való megfosztásának tartotta, hogy a káposzta szállításkor S.-A.-Ujhely, Tokaj, Király-Helmecz stb. piaczain jóllakhatott a tebernában illatos czigánypecsenyével és nagyot ihatott az akkor még a filoxéra és peronoszpóra által fel nem falt szőllőknek olcsó pénzen kapható gondűző levéből. És mikor például a czigándi magyar, nagykárolyi fürtös fekete gubájában, négylovas szekerén szállította az egészségtől majdnem kicsattanó képű életpárjával, a szép szittya menyecskével Ujhelybe vagy Király-Helmeczre a káposztát: az a büszkeség, amit 24 Kiss 1896.52. 25 Frisnyák Zs. 2002. 164. 504
