A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Fogas Tóth Balázs: A cigándiak lótartása a táj átalakulásának tükrében

I. Napóleon érzett, midőn az egyiptomi gúlákról a lábait lelógatta, büszkeség számba sem mehet ahhoz, amit ő érzett, ott fent a káposztásszekér tetején,"

2

6 Az újhelyi, pataki, ungvári, munkácsi, kassai és miskolci piacokon is árusították Kántor Mihály szerint, sőt eljutott a Szepességre, Felkára és Korompára is.

2

7 Látjuk tehát, hogy milyen nagy távolságokat volt érdemes felkeresni áruikkal a cigándiaknak. Ez csak lovakkal volt lehetséges. Ungvár pl. 64 km-re volt Cigándtól. Ide du. 4-5 órakor indultak, Csapra éjfél körül értek, ahol tartottak egyórás pihenőt, megetették a lovakat és reggel 6-7 órára értek Ungvárra. Érdekes volna megtudni, hogy honnan származhatott a cigándiak lóállománya, milyen fajták képezték azt. A múlt század végén a következő véleménye volt erről Kiss Károlynak: lótenyésztésük is meglehetősen jó volt, mert minden valószínűség szerint még a török világból Magyarországon maradt keleti lovat tenyésztvén, habár ezek ivadékai nem mehettek is az újkori lókultusz által lázas szenvedéllyel felkarolt fél- vag}' telivér lószámba; de élénk temperamentumra, erőre, kitartásra, tartósságra és különösen mezei munkákra való alkalmas voltukra nézve kifogástalan jó lovakat tenyésztettek; de még ma is a megváltozott viszonyok után is, vannak Bodrogközben községek, melyekben oly jó vérű nemes lovakat tenyésztenek, hogy azok bármely nagy Úr díszlóistállójába bátran beillenek."

21

1 Felső-Magyarországon híresek voltak a varannói lóvásárok, és a Szepességből is hoztak lengyel lovakat. Azonban nem valószínű, hogy ez jutott volna el Cigándra, mivel látjuk, hogy az évszázadok során Szabolccsal sokkal intenzívebb volt a kapcsolata Cigándnak. A 17. század végi összeírásokban pl. a Sennyeiek vagy Barkócziak bodrogközi falvaiban egyedül Cigándon találunk lovat, addig a szabolcsi falvakban több községben is találunk lovakat a domináns ökör mellett. Úgyhogy valószínűleg a lovat is Szabolcsból szerezték be, amely az akkor kialakult magyar parlagi fajta lehetett. Recens gyűjtés alapján a 20. század elején is kisvárdai vagy nyíregyházi vásárokon vették a lovakat. Érdemes volna vizsgálni még a környező kisnemesi községek lótartását is, amelyre több adat is utal. pl. Kovácsvágás, Nagygéres, Örös, Kistárkány. A lóállományt javíthatták a faluban a 19. században alakult bodrogközi ménesek (melyek közül a perbenyiki lipicai ménes volt a leghíresebb), vagy a törzskönyvezett állami ménekkel való fedeztetés bevezetése a 19. század második felétől. A 20. században Cigándon már a nóniusz, lipicai és angol félvér illetve ezekből létrejött magyar félvér fajta volt a meghatározó. A két háború között Debrecenből jöttek minősíteni és törzskönyvet írni, illetve hoztak 2-A törzsmént öt hónapra fedeztetni: nóniusz, lipicai, gidrán vagy sodrott lovakat. 1938-tól Perbenyiken a kastély udvarán lévő istállót vette igénybe az állam a törzsmének tartására. Itt sorkatonák viselték gondját az állatoknak. A Csíkváriféle monográfiában pedig azt olvashatjuk, hogy báró Sennyey István „tenyészetéből kikerült mének és anyakancák ivadékai a lóállományt több községben, elsősorban Cigánd és Tiszakarád községekben oly nagymértékben feljavították, hogy az említett két község lóanyaga minden tekintetben kiválónak mondható."

2

9 Ebből a jó állományból az állam is vásárolt a katonaságnak lovakat, és az emlékezet szerint versenycélra is vásároltak a cigándiaktól. 1941-ben 1065 lovat írtak össze a faluban, melyek közül a törzskönyvezett legszebb lovakat minden évben felvitték Budapestre, a tenyészállat kiállításra. 26 Kiss 1896. 52. 27 Kántor 1986. 453-458. 28 Kiss 1896.53. 29 Csíkvári 1940. 78. 505