A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Fogas Tóth Balázs: A cigándiak lótartása a táj átalakulásának tükrében

resztet, felét búzát, felét gabonát, akinek alább termett tiz keresztnél az fizetett egy keresztet... a múlt századnak közepi tállyáig ez a fizetési neme állott fenn, akkor a Bodrogköz rétté válván, tovább a magok határokról nem élhettek a lakosok, hanem kéntelenítettek T. Szabolcs Vármegyébe járni szántani s vetni. Még mikor T. T. Csákvári István ur 1749-be ide jött prédikátornak sokszor beszélte életébe, mikor az aratók elmentek aratni a Kótaji vagy Keresztúri földekre, a Prédikátornak is el kellett menni, és az halgatókkal ott kellett imádkozni minden nap, mint itthon, s ott hordták osztán rakásra a prédikátorét is. Ez az állapot bajos lévén, mind a halgatókra, mind a prédikátorra nézvén kéntelenítettek vékás életre változtatni a fizetést és azt itthon, nem pedig idegen helyen fizetni, ez történt 1752 vagy 1753-ba."

2

1 Továbbá leírja, hogy aki eddig fizetett két keresztet, az ezután 6 véka szemes terményt fizetett. Ezt a mennyiséget 1802-ben leszállították 4 vékára. Hasonlóképpen ír Tasnádi Nagy József cigándi lelkipásztor 1818-ban, amikor elkezdte összeírni az eklézsia történetét a protocollumban: „Ezelőtt másfél száz esztendőkkel ... olyan boldognak mondják az öregek ezt a határt régente, hogy egyik keresztről a másikra lehetett lépni a szántóföldön, oly gazdagon termett. De minekutána a Tisza vizében sok más folyó vizek vetettek annyira el szokta az egész Bodrogközt és ezen Czigándi határt is borítani az árvíz, hogy igen kevés hasznát vehetik a szegény lakosok a magok szántóföldjeiknek. A sűrű kiáradásokból támadnak azok a sok hasznavehetetlen nádas helyek és lápok, amelyeken néhány faluk férnének el. Kénytelen volt ez a heliség pusztára menni ott földet árendálni és úgy szerezni magának kenyeret. Következésképpen a prédikátorifizetésnek is meg kellett változni. Meg is változott mert már most szemes élettel fizettek a halgatók, melyet nem a földre, mint az előtt, hanem a vonó marhára separtiálnak magok közt, olyan módon, hogy akinek négy vonó marhája van ad a papnak négy véka gabonát, akinek kettő van két vékát, azonban mindenik ad fát, szénát, sódart kenyeret, és csirkét."

2

2 Látjuk, hogy mindezek az adatok a kultúrtáj pusztulásáról szólnak. Ennek okai között több mindenről is szót ejthetnénk. Ezek közül a 17. században elinduló nagy erdőirtásokat említeném. Tudjuk, hogy pl. az uradalmi üveghuták is csak ettől a kortól terjednek el. Sejthetjük, hogy a hutákkal járó hatalmas erdőirtások után (mely uradalmi huták körüli erdőkben a huták bérlői részéről általában nagy rablógazdálkodás folyt) más volt a csapadék levonulása, mint korábban. Az elmocsarasodás okaként lehet felemlíteni a Bodrogközben a malmok, malomgátak szerepét is. 1772-ben Sáros Nagy Patak úrbérrendezési irataiban említenek egy újólag épült malmot a kenézlői éren, mely nagy kárt tesz a város határában, mert amely éren „eddig az árvíz eltakarodott, már most a malom által akadályoztatván, el nem takarodhatik, hanem a pataki réteken megfeküdvén, azokat mocsárokká s fenekekké teszik réttyeiket, mely miá(ltal) kaszálással nem élhetik."

2

2 Mindezek az adatok véleményem szerint arról szólnak, hogy a 18-19. századi vízi világról szóló adatok csak korlátozottan érvényesek egy kb. 150-200 éves periódusra. Ebben az ármentesítést megelőző időszakban a földművelésre alkalmas területek mellett, mely főként a kiscigándi Tisza menti hordalékkúpra szorult, a határ jelentős része valóban tavakkal és mocsarakkal, lápokkal volt tarkított, és az árvizeknek nagyban kiszolgáltatott terület volt. Láttuk, hogy még ebben az időben sem érvényes a halász-pákász élet túláltalánosítása, generalizálása a falu egészére, hát még a korábbi évszázadokra. Jelentősen 21 Református egyház Protocolluma, Cigánd. 22 Református egyház Protocolluma, Cigánd. 23 Takács-Udvari 1998. 374. 503