A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Fogas Tóth Balázs: A cigándiak lótartása a táj átalakulásának tükrében

A Mária Terézia-féle úrbérrendezési iratok alapján mai szóval élve egy ingázó falu képe tűnik elénk: hiszen nemcsak az úrdolgával és vásárra járással töltenek sok időt távol a falutól, hanem maradék idejüket is máshol való keresettel töltik el. Munkájuk után - írja az úrbérrendezés - a hegyaljai szőlőhegyeken keresnek pénzt, és a Tiszán a tutajokra kormányosnak is elszegődnek. Tehát ez az egyik tényező, mely abba az irányba vezette a falut, hogy törekedjék a gyorsabb helyváltoztatásra. A másik tényező, ami a nagytáji munkamegosztásba és árucserébe belekényszerítette a falut, és ezáltal a lótartás kialakulásához vezetett, véleményem szerint egy földrajzi ökológiai változás: a falu határának elmocsarasodása, amely a források alapján a 17-18. század fordulóján történhetett meg. Szántóföldjeik leszűkültek olyannyira, hogy az önellátás szintjét sem tudták fedezni már. Fontos megkülönböztetnünk azonban azt, hogy a 19. század elején tapasztalt viszonyok nem vetíthetők vissza kritika nélkül a korábbi évszázadokra. A romantikus Bodrogköz-szemlélet szerint - mely Geöcze Sarolta millenniumi írásából veszi kezdetét - a halászat, gyűjtögetés és állattartás dominanciáját hangoztatták a földmüveléssel szemben a Bodrogközben.

1

0 Kiderült azonban a tudományos kutatások során, hogy számos adat szól arról, hogy már a középkorban fontos eleme volt a vidék gazdálkodásának a földművelés. Minderről legkorábban Valter Ilona értekezett, majd legutóbb Frisnyák Sándor összegezte a táj történeti földrajzi kutatásait." A földmüvelés és állattartás mellett természetesen jelentős volt a halászat is, amiről a legkorábbi oklevelekben is szereplő értékes halastavak tudósítanak.

1

2 Az egyes falvak népessége a Bodrogközben, mint másutt az országban, igen alacsony volt. Cigánd nagy határából a középkor végén nem lehetett sok szántó, mivel 1546ban csupán 13, 1548-ban 15 lakott és 6 üres telket írtak össze a dicális összeírások, ami kb. 60-80 főt jelent.

1

3 Természetesen ilyen alacsony népsűrűségnél a földművelés dominanciája a falvak életében nem jelenthette azt, hogy a tájnak is meghatározó arculatát adta volna, hanem inkább azt jelenti, hogy a falvak életének ugyanolyan fontos, szervező eleme volt, mint az állattartás, a halászat és gyűjtögetés. Borsos Balázs nagyon pontosan írja le a bodrogközi - szabályozás előtti - gazdálkodás jellemzőit: a falvak az ártér és az ármentes tér peremére települtek, hogy mindkét terület lehetőségeit kihasználhassák. A gazdálkodás alapja a szűkre szabott földmüvelés volt, amely nem lépett túl az önfenntartás keretein. A nagytáji munkamegosztásban a sokoldalú ártéri haszonvételekkel vettek részt, elsősorban az állattartással, amit kiegészített a gyümölcsészet, halászat, méhészet, nád- és gyékény-betakarítás és a természet egyéb javainak gyűjtése.

1

4 A gazdálkodást az állandóan, az ideiglenesen vízzel borított területek és az árvízmentes tér aránya szabályozta. Fontosnak tartjuk a 17. században még létező fokgazdálkodás meglétét, szerepét is a Bodrogközben, amely a művelhető területek nagyobb hányadát feltételezi, mint amit a 19. századi állapotok tükröznek. Borsos Balázs kérdésessé teszi, kevésbé látja bizonyítottnak a Bodrogközben a fokgazdálkodás meglétét, mivel a Hosszúrétre - mely Cigánd 10 Geöcze 1896. 113. 11 Frisnyák S. 2008. 195-216. 12 Valter 1974.22. 13 OL. DicaLVI. 6, 109, 158. Közli: Valter 1974.47. 14 Borsos 2000. 41. 501