A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Fogas Tóth Balázs: A cigándiak lótartása a táj átalakulásának tükrében

határának északi részét is alkotja-jellemző, hogy kissé medence jellegű, közepe felé lejtő terület, melyet már középvíznél is eláraszthatott a Tisza.

1

5 Természetesen innen nehezebb volt levezetni a vizeket mint a kisebb ártéri öblözetekből, mégis azt tapasztaljuk a források alapján, hogy a teljesen és ideiglenesen vízzel borított területek aránya kisebb volt a 18-19. század előtt. Talán megtalálhatjuk a fokgazdálkodás nyomait a Bodrogközben is, hiszen számos földrajzi név is vall arról, hogy a vizek terülését a mederből a folyó menti hordalékkúp mögötti mélyebb területekre és visszaáramlását a mederbe tevőlegesen segítette a bodrogközi ember, és ismerte az ahhoz kapcsolódó halászati haszonvételeket. Sárospatak határában van pl. a Vágott-ér, Kiscigánd határában az Ásás. 1782-ben Olaszliszka nevét is a fokgazdálkodáshoz tartozó halászati formából eredeztetik: „Olaszi Liszkának neveztetik ez az Eklézsia, az Olasziban lakozó halászokrul, kik régen idejártak halat fogni, itt tanyáztak a Bodrogh parton s a magok halászó lészkáikat, mellyekkel apadáskor a tókat rekesztették itt szokták vala le rakni, s innen van Olaszi Lészka vagy Liszka."'

6 Egy 1718-as tanúvallomás szól az Oláh-ér ásásról: „Tudja a Tanú hogy az melly Olah nevű Er az Nagy Erbül ki szakad és az Fenyérre megyen azon eret is kenyezlei Lakosok ásták és az Kenyézleiek is halászták..."" A Hosszúrét kialakulásáról, mocsárrá válásáról a 19. század elején többen is írnak, és okaként a Karcsa elzáródását említik. A Hosszúrétet és a Bodrogzugot behálózó bonyolult érhálózat mellett a terület vizeit levezető fő ér a Karcsa folyása lehetett valamikor. Vizét a Tiszából nyerte (Tárkány tájékán szakadt ki belőle), és Karcsa falunál kétfelé ágazott. Egyik ága végigkanyargott tovább a Bodrogközön, és Tokajnál szakadt bele a Tiszába. A másik ága nyugat felé tartott, és Berecki mellett csatlakozott a Bodroghoz.

18 Tudjuk, hogy a Karcsa-ere még a 17. században nem volt elposványosodva, hiszen a Tiszán a Máramarosból érkező sót azon szállították Tárkányból Tokajba. 1646-ban I. Rákóczi György belgiumi mérnökökkel, vármegyei közmunka hozzájárulásával szabályoztatta a Karcsát. Vályi András az egész Hosszúrét keletkezését a Bodrogzugba telepített Tokaj vára árkainak Leopold császár általi elrontatásával magyarázza (valójában II. Rákóczi Ferenc rombolta le a várat 1705-ben), miáltal a „Karcsa vizének árka megtölt, s folyása is meggátoltatván, az egész Tisza, és Bodrog köznek mint egy részét haszon vehetetlen ingadozó, lápos, nádas, és gyékényes térré s tavakká változtatta. Nevelik ez ártalmas posványságokat a Tiszának, és Bodrognak kiömlött árjaik, mellyeket ha Karcsa vizének régi öble kitisztítódnék, Liszkánál a Bodrogba botsáttatván e posványság, az egész Bodrog köz megszabadítattnék a víz állásoktól, az egész vidéknek igen nagy hasznával 1806-ban Szirmay Antal azt irja, hogy ,,ahol mostan sár és mocsár botránkoztatja a szemet, " ott szántóföldek voltak.

2

0 Ezt erősíti meg a cigándi református eklézsia prédikátorának 1806/1828-ban rögzített javadalmazási jegyzéke is, ahol a következőket írják a korábbi időkről: „Míg a cigándi határ virágjába vált, a többi Bodrogközzel, addig ez a föld Canahán lévén, szalmás élettel fizettek a Prédikátornak. A kinek fellyebb termett tíz keresztnél, vagy amint akkor hívták bog/ónál, az tartozott adni a Prédikátornak két ke15 Borsos 2000. 42. 16 Rákóczi Múzeum Adattára 56-247. 17 Rákóczi Múzeum Adattára 56-247. 18 Valter 1974. 5. 19 Vályi 1798. III. 1. 20 Szirmay 1806. 318. 502