A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Hajdú Ildikó: A hegyaljai borászat társadalmi beágyazottsága
Végül azonban meg kell jegyezni, hogy mind a termelési folyamat együttes, a teljes vagy részterületeiben segítséget nyújtó szövetkezetek, mind az elsősorban marketingre épülő egyesületek a kapcsolathálók, a szervezet tagjai közötti belső és a szervezetre ható külső tényezők hatására gyakran kevés eredményt tudnak elérni annak ellenére, hogy a legfontosabb motiváló erő a létrehozásukban az értékesítési nehézségek együttes leküzdése. Az a forrás azonban, amely ezek indikátora volt, önmagában hordozta azok sikerességének kudarcát azáltal, hogy az értékesítés során keletkező nyereség mindig az egyén hasznaként jelenik meg. Mindez azonban folyamatosan összeütközésbe kerül a kollektív együttműködés különböző formáinak hatékonyságával, valamint azok működésével és alapvető strukturális jellemzőivel. Politikai beágyazottság A fogalom arra a módra utal, ahogy a gazdasági intézmények és döntések a hatalomért folytatott harcban szerveződnek. Az intézmény egyaránt magában foglalja a gazdasági szereplőket és a nem piaci intézményeket, mint az államot és a társadalmi osztályokat. Több társadalomban a törvényi keretek és a kollektív egyezség elfogadott rendszerei képviselik ezeket, amelyeknek a gazdasági stratégiákra közvetlen hatásuk van. Azonban a gazdasági cselekvés politikai kontextusa a kölcsönös kapcsolatok és várakozások összetett hálójában szerveződik. Ebből adódóan az ipari szektoron belül például a stratégiák kialakítása során nemcsak az árakat, bért, költségeket és a versenyt veszik figyelembe, hanem az országos és helyi politikai elképzeléseket, illetve a helyi munkaerő társadalmi egyensúlyát és változás iránti toleranciáját is. 2 0 A szőlőművelés Magyarországon igen korai időszaktól kezdődően kiemelkedő gazdasági szerepre tett szert. Jelentőségét mutatják all. századtól kezdve fennmaradt királyi dekrétumok, alapítólevelek, vagy az extraneus városoknak az uralkodóktól nyert kiváltságai, amelyek a mezőgazdaság többi részétől elkülönítve, kiemelten kezelték a tokaj-hegyaljai szőlőtermesztést és borkészítést. A tokaji bor a kora középkortól megkülönböztető figyelemben részesült. Az iránta megmutatkozó kereslet befolyásolta a termelést és kereskedelmet, valamint ezeken keresztül a termelők gazdasági mentalitását és a helyi, szőlőművelésre és borkészítésre épülő kultúrát. Az állandó és magas kereslet kielégítésének igénye az árutermelés ezen speciális területén ugyanakkor megkövetelte mind a termelés, mind a kereslet oldalán a stabilitást és kiszámíthatóságot, amely alapvető feltétele minden piaci működésnek. Ezt szolgálták a hagyományok és szokás területeiből kinövő szokásjog, rendeletek és törvények körei, amelyek helyi, regionális és országos szinten egyaránt, az egyes törvényalkotók igényei szerint, meghatározták annak kereteit és működését. Ahogy a hagyományok és szokások elsődlegesen a közösségen belüli jogokat és kötelességeket rögzítették és segítették elő vele azok működésének stabilitását és állandóságát, addig a törvények nyújtotta határok a közösség nagyobb társadalmi egységekhez való - elsősorban gazdasági - viszonyát szabályozták. Ahhoz, hogy a borra épülő társadalmi berendezkedés hosszú távon működőképes lehessen, mind a termelésben részt vevő szűkebb közösség, mind a nagyobb társadalmi környezet oldaláról informális és formális keretek közötti szabályozás létrehozására volt szükség. A társadalmi és gazdasági változások hatására azonban ezeket időről időre újra kellett értelmezni. A folyamat során 20 Zukin-DiMaggio 1990. 20.; Szántó 1994. 141. 488
