A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Hajdú Ildikó: A hegyaljai borászat társadalmi beágyazottsága

„ ... aszúkészítésnél is maradtunk a hagyomány mellett... ahány puttonyos az aszú fahordóban érleljük, nem úgy mint ahogy elérték azok a hazaáruló magyarok és borászok, akik kiszolgálják azokat az embereket, befektetőket, akik azért mennek valahova, Tokaj-hegyaljára is, hogy a pénzét minél hamarabb újra lássa. Azok az újdonsült borújságírók is — itt lehet említeni a ...-/ és ...-t - tehát azoknak az újságoknak a szakértőit és megfizetett embereit, akik eladják szabadságukat a biztonságért, akiket elsősorban a pénz érdekel, nem a tradíció. Azok elsősorban azt hirdetik, tudják, hogy a fogyasztó mit szeret. Az biztos, hogy a fogyasztási kultúra a frissebb, könnyebb ízű borok irányába ment el, de ez nem igaz a tokaji aszúra. Eddig nagyon sokat vitatkoztunk ezen... az az igazi aszú: ahány puttony, annyi év, ha kell egy-két évig fahordóban tárolják."'

5 Strukturális beágyazottság A személyes kapcsolathálók mintáiban kontextualizálódó gazdasági csere a strukturális beágyazottság. A „struktúra" fogalma arra utal, ahogy a kettős kapcsolatok egymással artikulálódnak. Egy kapcsolatháló sűrűn kapcsolódó, de kölcsönösen elkülönülő klikkeket köthet össze. Ebből a nézőpontból Granovetter azt állítja, hogy „a neoklasszikus modellek ismeretlen piaca virtuálisan nem létezik a gazdasági életben és [...] a tranzakciók összes típusa bővelkedik" a társadalmi kapcsolatokban.

1

6 Ebből következően a társadalmi kapcsolatok és hálózatok a piacok működését alapvetően befolyásolják.

1

7 A hegyaljai borászat hosszú évszázadokon keresztül a családi gazdaságok tevékenységére épült, ahol a különböző etnikumú kereskedő csoportok, mint közvetítők vállalták fel az értékesítést. A megtermelt bor elsősorban külföldi fogyasztókhoz jutott el, a belföldi fogyasztást - a kiméréseken keresztül - a törvény szigorúan szabályozta még a 20. század első felében is. Hasonlóképp a szocializmus tervutasításos időszakát is ez a struktúra jellemezte, ahol azonban a kereskedői csoport helyett a Borkombinát, illetve a vele együttműködő termelőszövetkezetek látták el a közvetítői feladatokat. Mindkét esetben a termelőnek rendelkezésére állt egy közvetítő réteg, amely a megtermelt terméket - szőlő, must vagy bor formájában - tőle megvásárolta, majd értékesítette. Ez a helyzet a rendszerváltással változott meg. Megszűnt a Borkombinát, illetve a termelő- és szakszövetkezetek rendszere. A gazdasági szereplőknek újra kellett konstruálniuk érdekeiket és stratégiáikat, melyben egyre nagyobb szerephez jutott az egyéni cselekvés. A termelés és értékesítés közös érdekeire egyre kevesebb figyelem irányul. Altalános gazdasági viselkedésmintává vált az egyénileg cselekvő borász, aki a termeléstől az értékesítésig az egész működési tevékenységet irányítja, alapvetően családja és csak néhány, elsősorban ismerős, barát, illetve idénymunkás segítségére és munkaerejére támaszkodva. Ahogy az együttműködés, a közös cselekvés minden korszakban jelen volt a gazdaságban és itt levetítve a hegyaljai borászatban, úgy ez napjainkban is megfigyelhető a civil szervezetek szerveződésében, annak ellenére, hogy az elbizonytalanodás, a kényszerszövetkezetesítés, a termék-megkülönböztetés, a kollektív cselekvésben rejlő nehézségek, az ismét felülről szervezett pinceszövetkezetek kudarca, azok magas működési költségei, valamint a Kereskedőházzal továbbra is fennálló szimbiózis mind olyan tényezők, amelyek hatására mind a kistermelők, mind a középvállalkozók az egyé15 PJ040910, Tarcal 16 Granovetter 1985.495. 17 Szántó 1994. 486