A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Bartha Elek: A szakrális terek mikroszintü szerveződésének kérdései: A görög katolikus példa

a vecsernye jelöli ki. A templomi szolgálatokra való felkészülés - tisztálkodás, öltözködés, lelki előkészületek, szentségi böjt stb. -, a templomba vezető út megtétele (erre egy ünnepen vagy vasárnapon akár hatszor is sor kerülhet - a templomba vezető útvonal mentén pedig a lakóhelytől függően a szakrális objektumok is jelen vannak) és az ünnepi étkezéssel kapcsolatos tevékenységek (főzés, étkezés, mosogatás) alkotják az ünnepnapi munkarend túlnyomó részét. Az ünnepek vallásgyakorlásának térszerkezeti modelljeiben tehát a templom jelenti a centrumot. Egyes ünnepek sajátos jelentésük révén más centrumot is kijelölhetnek: a kereszt ünnepein az útmenti keresztek, halottak napján a temető, a kápolna búcsúján a kápolna egyaránt alkalmasak arra, hogy alkalmanként maguk is térszerkezeti centrummá váljanak. Templombúcsú A templom védőszentjének ünnepe helyi szinten mindenütt az év egyik legfontosabb társadalmi eseménye, emellett sok helyen kiemelkedő vallási ünnep. Térszerkezete a helyi hitéletben a kegyhelyek belső búcsúi ünnepi térstruktúrákat idézi. Görög katolikus településeink templombúcsúiban a latin rítusúakhoz hasonlóan számos helyen a társadalmi jelleg dominál, az egyházközség hívei ilyenkor a vendéglátással vannak elfoglalva. Ez némi hasonlóságot mutat a kegyhelyeken működő egyházközségekkel. A templombúcsú szakrális tartalmat az ilyen helyeken elsősorban a környező falvakból odasereglő vendégek számára közvetít.

1

0 Nem véletlen az egyébként szorosan a felekezethez kapcsolódó ünnep „ökumenikus" jellege. Ha nincs a településen görög katolikus templom, a hívek a római katolikus templom vagy a parókiatemplom búcsúját tartják meg. Az ünnepek vallásgyakorlásának helyi térbeli modelljében a templomok búcsúünnepének kitüntetett szerepe van. A helyben lakók, azaz az ünneplő egyházközség az adatok szerint ezt az ünnepet szakrális tartalmától részben megfosztva éli meg," mivel többségük a vendégek fogadásával és ellátásával van elfoglalva. Más példák, így az Ung-vidéki Nagyszelmenc (ma Szlovákia) és Kisszelmenc (ma Ukrajna), vagy a borsodi Görömböly példája

1

2 azt mutatják, hogy a templombúcsú egyes esetekben a latin és a bizánci szertartást követők közös hitvallásának megnyilvánulásává vált. Ez ugyanakkor a templombúcsút a helyi identitás egyik legfontosabb ünnepévé emeli. A templombúcsú kapcsán nem hagyható figyelmen kívül a templomról szóló fejezetben már említett jelenség, az új templomok építése. Az elmúlt évtized a magyarországi felekezetek számára a templomépítés évtizede volt. Nem volt ez másként a görög katolikusoknál sem. Minden új templom új templomünnepet teremt. A templomok számának gyarapodásával gyarapszik azoknak az egyházközségeknek a száma is, akik így saját ünnepet alapíthatnak. Elszakadnak addigi parókiatemplomuk vagy a helybeli római katolikus templom búcsúnapjának megünneplésétől, saját ünnepüket a maguk képére formálhatják. A szakrális térben bekövetkezett ezen változásnak köszönhetően a közösség önállósága, identitása egy új identifikációs tényezőnek számító építménnyel és egy hasonló rendeltetést is ellátó saját ünneppel gazdagodik. Máig még nem készült felmérés 10 A templombúcsúnak ez a hagyományos kettőssége a helyi lelkész számára is gondot okozhat. Orosz 1999. 15. 11 Vö. Bartha 1990. 446. 12 Kovács 1999. 31. 477