A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Bartha Elek: A szakrális terek mikroszintü szerveződésének kérdései: A görög katolikus példa

is lehet a katolikus lakosságra nézve.

4 A Bereg megyei Balazséron a református templom környékét magyar falunak nevezik, a görög katolikus templom környékét orosz falun ak.

5 Abodon jól elkülönül a különböző időben megtelepedett etnikai-vallási közösségek lakóhelye. A reformátusok nagyrészt a magyar .soron, a ruszin görög katolikusok a tót soron telepedtek meg.

6 A példákat természetesen még hosszan lehetne sorolni. A településen belüli elkülönülés gyakran az ott lakók gazdasági és társadalmi helyzetével is összefügg. A használatba vett falurészen vagy városrészen belül épült fel a templom, a szakrális objektumok, itt alakították ki saját temetőjüket, miáltal az egyházközség vallási élete erre a területre összpontosult. Ez a településszerkezet tehát a vallásfelekezeti állapotokat tükrözi, és a görög katolikus falurészek határai bizonyos fokig a vallásgyakorlás szakrális terének kereteit is jelentik. A görög katolikus tér lokális szintjéről már rendelkezünk felhasználható adatokkal, elemzésekkel. Korábbi munkáimban magam is készítettem ilyen térszerkezeti vázlatokat.

7 Az újabb kutatások során pedig - elsősorban az elkészült kérdőív alapján

8 - további, különböző színvonalú helyi áttekintések születtek.

9 Nem lehet most célom a kéziratos munkák hosszabb terjedelmű ide vonatkozó anyagközléseinek idézése, sem pedig a korábban publikált esettanulmányok rövidített újragondolása. A görög katolikus tér lokális szintjéről azonban néhány általános tanulság így is levonható. A hétköznapok vallásgyakorlása az életmódtól és a település szakrális terének strukturáltságától függően a térben erő megoszlást mutat. A reggeli és az esti imák színhelye a lakóház. Napközben a vallásos megnyilvánulásokat a napi munkavégzés útvonalai és a szakrális objektumok határozzák meg. A hétköznapi vallásos megnyilvánulásoknak túlnyomó részét éppen a szakrális objektumok ihletik. Ez a fajta hétköznapi vallásgyakorlás azonban mindig alkalomszerű, az éppen igénybe vett útvonaltól függő. Nem kivétel ez alól a rendszeres munkavégzés során használt útvonal sem. A vallásgyakorlás itt másodlagos, a munkatevékenység térbeli szerkezetének függvénye. A hétköznapok vallásosságának színhelyeként a legintenzívebb hitéletet élők számára a templom is számításba jöhet, amennyiben kínál minden nap hétköznapi istentiszteleti alkalmakat. A templomokban századunk első felében még mindenütt rendszeresek voltak a reggeli szentmisék. A filiákban élő hívek számára nem mindenhol volt erre lehetőség. Az ünnepek vallásgyakorlási térszerkezeti modelljének meghatározó eleme - a hétköznapoktól eltérően - a templom épülete. Éppen fordított jelenséggel állunk tehát szemben. A napi munkatevékenységek rendjét is a szakrális igények határozzák meg ilyenkor. A hagyományos vallásgyakorlási modellt követő parókiákon az ünnepi tevékenységstruktúra keretét a napi háromszori templomba menetel: az utrenye, a Szent Liturgia és 4 Habarics Zsófia gyűjtcsc. 5 Katkó Zsuzsanna gyűjtése. 6 Tclcnkó Bazil gyűjtcsc. 7 A Borsod-Abaúj-Zcmplcn megyei múzeumi szervezettel való együttműködés keretében például a vegyes lakosságú Dcbréte, a görög katolikus Komlóska és Rakaca szakrális terének mikroszintjéröl írtam áttekintést: Bartha 1992. 8 Bartha 1998. 9 Ezek a többségükben kéziratban levő áttekintések a hitélet egészéről szolgáltatnak adatokat, kiemelten kezelve a vallásgyakorlás térbeli szerkezetének kérdéseit. Lásd: pl. Nagypál Béla kiváló monográfiáját: Nagypál 1996. 476