A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Bartha Elek: A szakrális terek mikroszintü szerveződésének kérdései: A görög katolikus példa

A SZAKRÁLIS TEREK MIKROSZINTŰ SZERVEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSEI: A GÖRÖG KATOLIKUS PÉLDA BARTHA ELEK A szakrális tér mikroszintjét elméleti szinten a legkisebb még önállóan működő vallásgyakorlási modellek jelentik.' Nevezhetjük egyházközségi vagy parókiális szintnek is, de ide tartozik az individuum vallásgyakorlási modellje, amely, bár rendszerint része a parókia hitéletének, de önálló arculattal rendelkezik, és parókiától független működésre is képes. A lokális vallásgyakorlás alaptípusát a helyi parókia által biztosított vallásgyakorlási módok, valamint a helyi közösségi vallásos ájtatosságok határozzák meg. Az egyházi liturgia abban a formában, ahogyan helyi szinten a gyakorlatban megvalósul, folyamatosan a helyi közösség ellenőrzése alatt áll. Ez az ellenőrzés a társadalom nyíltabbá, mobilabbá válásával napjainkra mintha enyhült volna, ezzel párhuzamosan pedig a hivatalos liturgia szerepe erősödött. A templomi énekek újabb és újabb dallamait például a helyi közösségek még a gyors változtatások mellett is igyekeznek elfogadni. A templomba járás gyakorisága, a miséken, istentiszteleti alkalmakon való részvétel, a közösség által igényelt szentelmények és szertartások parókiáról parókiára változnak. A lokális szinten belül pedig a helyi hitélet az individuum számára egyfajta személyes vallásmodellt képvisel. A szakrális térre vonatkozó mikroszintű kutatások számára megfelelő terepet biztosítanak Észak- és Északkelet-, valamint Kelet-Magyarország görög katolikus felekezetű egyházközségei és a jelenlegi államhatárok túlsó oldalára szorult hasonló közösségek. Ezek az Európa keleti és nyugati felét kulturálisan kettéválasztó, ún. „ortodox törésvonal" mentén található felekezeti makrorégió

2 viszonylag kis részét alkotják, számos tanulság azonban megfogalmazható az itt feltárt adatok alapján. A görög katolikus tér mikroszintjén a lokális modellek szembetűnő sajátossága területünkön a lakosság felekezetek szerinti elkülönülése. Ennek természetesen a legtöbbször ismert történelmi okai vannak, amelyek a hajdani telepítésekben és az azóta is zajló spontán migrációban kereshetők. A bizánci rítusú lakossággal is rendelkező vegyes felekezetű települések egy részébe a ruszinok közösségekben, egy vagy több hullámban telepedtek meg.

3 Megtelepedésük során önálló falu- vagy városrészt foglaltak el. Ezek a településrészek ma is léteznek, és lakóik felekezeti hovatartozásában vagy már csak nevükben őrzik hajdani etnikai-vallási különállásukat. Erre utalnak az orosz falu, tótfalu, oroszok utcája és más hasonló elnevezések, amelyekkel szemben gyakran a magyar falu, magyar utca stb. elnevezéseket használják. Porcsalmán a település keleti részét az oda telepített román görög katolikus lakosságról oláh végnek, a református magyarok által lakott másik részt magyar végnek nevezték. A helybeliek szerint az előbbi népnév sértő 1 A tanulmány az MTA DE Néprajzi Kutatócsoport és a DE Néprajzi Tanszék kutatási programjának (TÁMOP 4.2.1./B-09/1 /KONV-2010-0007 projekt) keretében, az OTKAT049349 sz. pályázat támogatásával készült. 2 Bartha 2001. 3 Lásd bővebben: Paládi-Kovács 1973. 475