A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Orosz György: „Jézus egyszer templomba ment... "A „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegvariánsai mint az elasztikus missziós stratégia hatékony eszközei

szem előtt tartva. A lélekben egyelőre még nem keresztények számára biztosítottak egy átmeneti időt, hogy az ő külsőleges hitük is interiorizálódhasson. A pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdéseit a Kijev központú óorosz államot (Kievskaja Rus') illetően már feldolgoztam egy monográfiámban,

4

9 ami a kellő tudományos affinitással és empátiával rendelkező kulturológusok körében rendkívüli érdeklődést váltott ki. A kontinentális germán törzsek keresztény hitre térésének témájával és a náluk létrejött pogány-keresztény vallási szinkretizmus kultúrfenoménjével, ami ugyancsak az elasztikus keresztény missziós stratégia következtében jött létre, három tanulmányomban részletesen foglalkoztam.

5

0 Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a német törzsekre vonatkozó írásaim megjelenése előtt más kutatók még nem munkálkodtak ezen a tudományterületen? Erre csak határozott igennel válaszolhatok. A továbbiakban a témába vágó szakirodalom tömkelegét nem fogom sorjázni, hanem csak négy olyan tudományos munka általam fontosnak tartott következtetéseit mutatom be, amelyeket a szakmai körökben mértékadóként tartanak számon. Jacob Grimm 1835-ben megjelent úttörő munkája, a „Német mitológia" (Deutsche Mythologie) elsőként ad világos és átfogó képet a germánok vallásáról. Nevezett kutató rekonstruálta a német törzsek vallási képzeteit a kereszténység felvétele előtti időkből, s eközben a vizsgálódásba komparatív módon skandináv forrásokat is bevont. A 38. fejezetben („Sprüche und Segen") tárgyalja ezen mű szerzője a „Második merseburgi ráolvasást".

5

1 Ofelnémet nyelven idézi ezt a varázsigét, de közli néhány szövegváltozatát is a következő népek kultúrköréből: norvégok, svédek, németalföldiek, skótok. Jacob Grimm monográfiájában egyebek közt ezt olvashatjuk: „Akik nem tudnak hinni a nép körében áthagyományozott anyag szavahihető tartós voltában, azok számára a 10. századtól napjainkig sorakoztatok fel példákat Németországból, Skóciából és Északról. Minden bizonnyal ugyanezeket a szövegeket és számtalan hozzájuk hasonlót minden német nyelvű országban babonásan használták."

5

2 Jacob Grimm tehát a ráolvasást a népi babonához sorolja, ami ott áthagyományozódva jelenik meg. A kutató egy szót sem szól a „Második merseburgi ráolvasás" pogánykeresztény variánsairól. Az emberek által ráolvasások használatát a keresztény érában Jacob Grimm a maga szemszögéből ugyan minden további nélkül mondhatta babonának, ostobaság és abszurdum értelemben, de a varázsigék alkalmazói számára, akiknek tudata mágikus-mitologikus-keresztény veretű volt, és egynémely ember esetében napjainkban is részben ugyanolyan, ez igaz realitásnak számított, s az efféle tevékenység a kereszténység hatására szétesett korábbi világkép reliktuma, hitük alapvető építőköve volt. A német irodalomtörténetek egész sora foglalkozik a „Második merseburgi ráolvasás"-sal. Ezek alapjában véve ugyanazokat a megállapításokat tartalmazzák nevezett varázsigéről: Mikor és melyik egyházi könyvben hagyományozódott át ez a ráolvasás. Különösen hangsúlyozzák, hogy azt egy név szerint ismeretlen pap jegyezte le. Történtek próbálkozások, hogy a „Második merseburgi ráolvasásában szereplő isteneket és istennőket azonosítsák. A legtöbb irodalomtörténetből hiányzik azonban a pogány-keresztény 49 L. erről: Orosz 1993. 50 Orosz 2007d. 365-380., 2008a. 75-77., 2008b. 411-438. 51 Grimm 2007. 899-900. 52 Grimm 2007. 900. 461