A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Orosz György: „Jézus egyszer templomba ment... "A „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegvariánsai mint az elasztikus missziós stratégia hatékony eszközei
szinkretikus világkép bemutalása és elemzése, amely az ilyen mágikus termékek táptalaja volt. Értékes kivételt képez ebben a vonatkozásban a Joachim Heinzle által kiadott irodalomtörténet (Geschichte der deutschen Literatur von den Anfängen bis zum Beginn der Neuzeit), mégpedig annak első részkötete (Die Anfänge: Versuche volkssprachlicher Schriftlichkeit im frühen Mittelalter), amit Wolfgang Haabrichs írt. 5 3 Mindkét merseburgi ráolvasás elemzésével az utóbbi szerző behatol a klérus és a laikus nép közötti érintkezési területre, ahonnan a nevezett ráolvasások származtak és ahol használták őket. 54 A továbbiakban a lehető legrövidebben összefoglalom Wolfgang Haubrichs idevonatkozó megállapításait, amelyek a „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegváltozataival kapcsolatos tudományos következtetéseimet bizonyos mértékig erősítik. Tanulmányomban Wolfgang Haubrichs véleményalkotásán azonban messze túllépek. A kései ókor óta - írja nevezett irodalomtörténész -, a kereszténység küzdött a mágia, a varázslás és minden olyan dolog ellen, amit „babonának" (superstitio) tartott. Ezt a hagyományt folytatta az egyház a német törzsek megtérítése és a belső misszió során is. A kora középkor mentalitása számára a Credo és a Paternoster „varázsénekeknek" (incantationes) számított, amelyeket egyébként a mágikus formulák megtámogatására és megerősítésére újra és újra bevetettek. Mindeközben a kategóriák az élő szinkretizmusban egymásba átmenetet képeztek. A klerikusok, papok, szerzetesek, apácák, jámbor férfiak és nők általában ki voltak téve annak a veszélynek, hogy az üdvösség közvetítőiből a gyógyítás közvetítőivé is válnak, és ezáltal teljesen belemerülnek abba a funkciós folyományba, amit az ő pogány és babonás konkurenseik végeztek. Vezeklési könyvek, kapitulárék és pasztorális törvények folyton-folyvást kemény büntetéssel fenyegették azokat a papokat és klerikusokat, akik varázsolnak, báj italokat kevernek, amuletteket készítenek, jósolnak, álmokat fejtenek és sorsjóslást végeznek. 5 5 Mindkét merseburgi ráolvasás a 10. század első vagy második harmadából maradt fenn egy töredékes szakramentárium üresen álló előtétlapján, ahová egyazon kéz utólag jegyezte fel őket. Wolfgang Haubrichs külön kihangsúlyozza a megválaszolandó problémás kérdést: Megmagyarázandó, hogyan és miért került leírásra pogány hagyományanyag egy szerzetes által a pergamenre. Nevezett irodalomtörténész egészen világosan látja, hogy a német törzsek keresztény hitre térítése folyamatszerű volt, ami véleményem szerint több évszázadig tartott. A germán pogányság maradványai fokozatosan egyre mélyebbre süllyedtek abba az ősi és minden vallásban fellelhető hitvilágba, ami szellemekre, varázslókra és boszorkányokra irányul. Wolfgang Haubrichs úgy véli, hogy a pogány vallás különféle reliktumai egészen all. századig fennmaradtak. 5 6 Én úgy látom, hogy a német irodalmár az időbeli határt illetően téved. A széles néptömegek csak a kései középkorral kezdődően váltak bizonyos mértékig tudatilag és lelkileg is kereszténnyé. Ugyanő a saját kérdését, tehát hogy miért is került a két merseburgi ráolvasás éppen egy szakramentáriumba, egy újabb kérdésfelvetéssel válaszolja meg: „Az a lelkész, talán plébános, aki a 10. században a két pogány merseburgi ráolvasást gondosan lejegyezte, a ködbe vesző istenekről, a kultusz és a mágia között oszcilláló pogánykodásról (paganiae) talán tanító célzattal akart szólni, amit a pasztorális 53 Haubrichs 1995. 54 Haubrichs 1995. 344., 358-363. 55 Haubrichs 1995. 344-346. 56 Haubrichs 1995. 358., 362-363. 462
