A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye
korábban érintett okokból ragaszkodik a közérthető figuralitáshoz, ez minden művésznél más-más karakterrel realizálódik. Azokról az alkotókról, akiket nagyobb számú munkájuk képvisel a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében, kissé bővebben szólunk. Elsőként Jüri ARRAK (1936) érdemes művészről, akinek pályája némiképp eltér kortársaiétól. Ékszerészként indult, grafikusként szerezte hírnevét, festőként pedig az utóbbi évtizedekben nemzetközileg is elismert murális művésszé lett. Számunkra ez azért is jelentős, mivel Szolnokon egy azóta már megszűnt étterem falára festette élete első pannóját. 2 3 Tallinnban elsőként szervezett happeninget, szerepelt filmben, foglalkozott művészetpedagógiával, írt mesét, később művészetfilozófiai esszét. 1972 és 1987 között az Észt Művészek Egyesülete Grafikai, majd Festészeti szekciójának elnöke volt. Számos kiállítást rendezett szerte a világban, az 1974-es első szolnoki bemutatkozása óta többször Magyarországon is. Legutóbb 2005-ben Budapesten külön grafikáiból és külön festményeiből az Észt Konzulátus és a Magyar Képzőművészek Szövetsége szervezésében. Egyéniségéből fakadóan azok közé a művészek közé tartozik, akik számára a rendszerváltás igazi művészi szabadságot hozott. Festészete a maga sajátos, egyedi arculatával nemzetközi szinten is azt a felfokozott érdeklődést váltja ki, amit a Nyugat az addig elzárt, orosz festészet iránt is mutat. Már a hatvanas években feltűnt a pop art szellemében készült nagyméretű festményeivel. Itt most anyagunkra szorítkozva, csak a hatvanas években született, három Repin „remake" variációját említjük. 2 4 Az orosz festőművész három világhírű remeke után készült Fiúgyilkosság, a Hajóvontatók és A zaporozsjei kozákok levele munkáin Arrak minden stiláris jegye bemutatható. Művészete pályája kezdetétől figurális, közlésformája alapvetően antropomorf. Ekként alakultak ki elúszó hajú, arckifejezésükben domináns, szögletes alakjai, akikkel mindenféle emberi szituáció megjelenítésére képes. Mozgásuk, kezeik, szemiikkel-arcvonásaikkal kifejezett gesztusaik hordozzák jellemük, szándékaik, cselekvésük irányát. Az emberi természet jellemző megnyilvánulásai, az ösztönös viselkedések, pszichológiai reakciók mindig megindították fantáziáját. Képein az egyénre kivetített torzulásokat, félelmet, bezártságot, erőszakot, negativ indulatokat évtizedekig a politikai helyzet orientálta. Az észt művészetben éppen a nemzeti identitástudat erősítése szándékából mindig is jelentős volt a népművészet termékenyítő jelenléte. Arrak 1974-ben a tallinni skanzen felkérésére 12 színes linómetszetet készített észt népdalokra, 1979-ben pedig 12 litográfiában idézte meg az észt népi játékokat. Az észt őseposz, a Kalevipoeg is sorozatra ihlette (1. kép). Ezek a motívumok annyira vérében voltak, táplálták művészetét szellemileg és formakincsükkel egyaránt, mint ahogy legtöbb kompozíciójának helyszíne valamilyen formában Tallinn középkori városmagjára utal. Művein a bezártságot, az elzárt törekvéseket, menekülési kísérleteket a városra jellemző lépcsősorok, vastag, várszerű építmények, kőfalak, félköríves nyílások jelképezik. Más karaktert, más formavilágot és gondolatokat mutat Herald EELMA (1934), az Észt SZSzK népművészének oeuvre-je. Ellentétben kortársaival, nem kísérletezik vegyi eljárásokkal, nem kombinálja a különféle maratási módozatokat. Nála a „technika" kizárólag ceruzájának vagy metszőkésének virtuozitását jelenti. Bravúros rajztudással rendelkezik. A hetvenes évek elején a tallinni Művészház „Salon"-jában nagyméretű ceruzarajzaiból 23 Tószt, 1975. Ncmzcti-Tallinn Étterem, Szolnok. 24 I. Repin (1844-1930): Rettegett Iván és fia; Hajóvontatók a Volgán; A Zaporozsjei kozákok levelet írnak a török császárnak. 428
