A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye
eredményeiket, s periodikusan ismétlődő közös rendezvények megszervezésére vállalkozzanak. Tallinnban egy olyanra, ahol a három balti köztársaság grafikusművészei az eddigi seregszemlékhez képest sokkal teljesebb anyaggal jelentkezhettek, Vilniusban egy hasonló festészeti, Rigában pedig egy szobrászati szimpóziumra." S akkor még nem beszéltünk a kisgrafikai - ex libris - megmérettetésekről, a könyvgrafikai, a plakát, díszlet, egyéb alkalmazott területek találkozóiról, amelyeken az észt grafikusművészek rendszeresen megjelentek. Alig van ugyanis közöttük, aki ne dolgozna a könyvművészet vonalán, ne metszene kisgrafikákat, vagy ne kirándulna a művészet más vidékeire is. A hetvenes-nyolcvanas évek összoroszországi, illetve baltikumi találkozóin határozottan körvonalazható volt az észt grafika, az észt grafikusművészek munkássága. Bemutatkozásaik együttesen is más jellegzetességeket mutattak, mint akár lett, litván, vagy más szovjetunióbeli területek alkotóinak munkái. De a vizsgált időszak az észt művészeten belül is több jeles egyéniséget érlelt, akiknek kifejezési formái, eszköztára, stílusa különbözik egymástól sajátos karakterével. A Herman Ottó Múzeum lapjai ebben az időszakban születtek, azt a viszonylag rövid periódust mutatják, amellyel az észt grafika örökre beírta magát a képzőművészet 20. századi történetébe. Tizenhárom művész 85 lapja alkotja azt a ritka művészeti gyűjteményt, amelyhez csak a szolnoki múzeum és a Szépművészeti Múzeum észt anyaga mérhető. A 60-as, 70-es években készült, többnyire fekete-fehér lapok mindegyike valamilyen sokszorosító eljárással készült; linóleum vagy fametszet, rézkarc illetve maratással, domborítással kiegészített vegyes technikával. A művek születésekor alkotóik a középnemzedékhez tartoztak. A legidősebbek is még csak ötvenfelé jártak, a fiatalabbak pedig akkortájt végeztek tanulmányaikkal. Hazai és külföldi megmérettetéseik ismeretében mondhatjuk, mindannyiuk munkásságát valamilyen fokon hivatalosan is értékelték. Szinte mindegyikük kapott valamilyen kiemelt díjat rendszeresen megrendezett kollektív tárlataikon. Míg a grafikai díjak közül Kristjan Raud-ról, 2 0 az észt képzőművészet megteremtőjéről elnevezett medállal hatan, a Jaan Jensen 2 1 éremmel hárman büszkélkedhetnek. Miután az érintett művészek között néhányuk pályáján a festészet a grafikáéhoz hasonló értéket képviselt, a Konrad Mägi 22 festészeti díjat is többen mondhatták magukénak. Az Észt SzSzK Népművésze állami kitüntetést Vive Tolli és Herald Eelma, az Észt SzSzK Érdemes művésze címet Alex Kütt, Kaljo Pöllu és Jüri Arrak viselhette. A rendszerváltás után ViveTolli-t az Észt Köztársaság 75 éves évfordulójának alkalmából tüntették ki, Kaljo Pöllu pedig az Észt Köztársaság Kultúrájáért elismerést kapta. A szovjetkorszakban Kütt, Pöllu és Soans, a rendszerváltás után pedig Jüri Arrak foglalkozott művészeti oktatással. Mindegyikük szabad művész, akinek egzisztenciáját alkotásai biztosítják. Általában kevés nagy lapot alkotnak évente, ezért mindegyikük készít ex librist, könyvgrafikát, illusztrációt, borítót, némelyikük újságrajzot is. Az önálló grafikák mellett ez utóbbiak megrendelésre készülnek, de mindenféle megjelenésükben magukon viselik alkotójuk művészi jegyeit. Összességében a hatvanas-hetvenes évek észt sokszorosított grafikáját egy etnikai központú, felelős és humánus gondolatiság, magas fokú mesterségbeli kidolgozás, egyénenként jól körülhatárolható stiláris megoldás jellemzi. S bár mindegyikük a már 19 Szabó 1986. 20 Kristian Raud (1865-1943) grafikus, festőművész, pedagógus. 21 Jaan Jensen (1904-1967) karikaturista. 22 Konrád Magi (1878-1925) 427
