A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye

Aino Bach,

1

5 Richard Kaljo,'

6 akik az észt grafika első korszakának meghatározó, a későbbi időszakok számára irányadó mesterei voltak. A szovjetkorszak elfogadott stílusa a realizmus volt, a képzőművészet minden terén a realista figuratív megoldásokat preferálták. A diktatórikus államszervezet művészetfilozófiájának össznépi optimizmust sugalló jövőképéhez, az állami és pártvezetők kultikus nimbuszához a köztéri szobrászat, a pannó, a mozaik s a nagyobb méretekben megjelenő naturalista festészet alkalmazkodott elsősorban. A költségigényes emlékmüvek, muráliák központi megbízásai csak gyéren jutottak el észt művészekhez, így hamarosan központi helyre került a laponként terjeszthető, az elbeszélő, leíró részletezést műfaji sajátosságaiban is hordozó rézkarc, fa- és linóleummetszet. A bravúros technikai megoldások mellett az észt grafika tematikájában sem ütközött a szovjet igényekkel. Hagyományaiban hordozta a paraszti munka, a ritkásan lakott parti vidékek mindennapjainak szinte néprajzi-leíró ábrázolását. A tengertől elhagyott köves partrészek megtisztítását, a halászatot, földművelést, fakitermelést. Csakhogy ez a „realizmus" egyben Észtország jelenének vagy múltjának az „ábrázolása" volt. Hozzátartozott ahhoz a trendhez, amely minden területen fontosnak tartotta az észt öntudat hangsúlyozását. A Baltikum másik két népéhez hasonlóan, történelmük során az észtek is mindig valamelyik nagybirodalom fennhatósága alatt éltek. Homályba vesző harcaik a svéd expanzió, a Német Lovagrend, a cári Oroszország idején 19. századi irodalmukat, művészetüket az etnikai különállás hangsúlyával ösztönözték elsősorban. Ezt emelte ki nemzeti eposzuk, a Kalevipoeg megjelentetése is. Mitikus távlatokkal körbejárva származásukat, gyökereiket, egyben igazolva jogukat az észt földhöz, az önálló nemzeti léthez. Az észt őstörténet epikus költeményének felkutatása, apró részletekből szőtt, itt-ott kiegészített összeállítása, számos tudományos és ismeretterjesztő feldolgozása, művészeti kiadványokkal, kongresszusokkal elért nemzetközi elismertetése, az egész kutatástörténet könyvtárnyi anyaggal dicsekedhet. Szorosan vett témánkat érintve, szinte minden művész megalkotta a maga Kalevipoeg-lapját. Időnként foglalkozva az eposz egy-egy részletével, vagy sorozatban dolgozva fel a hősköltemény szakaszait.'

7 Az észt nép sohasem feledte két évtizedes önállóságát, a kitelepítések után megmaradt maroknyi értelmiség pedig minden lehetséges eszközt megragadva igyekezett ébren tartani a függetlenség emlékeit. Erősítve az észt öntudatot, minden téren hangsúlyozva az oroszoktól eltérő identitást. Furcsa módon a különböző összoroszországi bemutatók, a rendszeresen megrendezett, szovjetköztársaságokat, vagy azok valamely működési területét prezentáló hatalmas expók is erősítették a sajátos nemzetiségi hangsúlyokat. A kultúra minden területe a maga eszközeivel csatlakozott ehhez a nemzeti létüket bizonyító-erősítő mozgalomhoz, amely példamutató szervezettséggel itatta át napi életüket. Tallinn elsők között nyitotta meg szabadtéri skanzenjét, ahol hatalmas területen ismerhették meg a látogatók a népi építészet, a mezőgazdasági és állattartási szerszámok, használati eszközök, szokások s a viselet hagyományait. Tallinnban a restaurált műemlékek, a felújított, régi városrészek, templomok, tornyok, várfalak, az óváros minden utcája, háza a múltra utal, az „észt identitást" hangsúlyozza. Ezt szolgálta a százéves tradíciót őrző, legkisebb falvakat is megmozgató, négyévenként megrendezett Dalos ünnep, mellettük a kisebb észt etnikai egységek táncos-népzenei, népviseleti bemutatói. 15 Aino Bach (1901-1980) 16 Richard Kaljo (1914-1978) 17 Kalevipoeg a művészetben. Kiállítás a Damjanich János Múzeumban 1970. 424