A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye

ratifikálása után a múzeum „Észt kiállítást" nyitott. A Szolnok megyei Tanács és a Szovjet Baráti Társaság védnöksége alatt, az addigi vendégcserék ajándékanyagából. Viszont a kis kísérő katalógus az észt hagyományokról, népművészetről, építészetről, a Kalevipoeg nemzeti eposzukról, az észt könyv- és grafikusművészetről ad ismereteket.

1 A Damjanich János Múzeumban elsőként és egyedül az országban 1972-1977 között állandó észt kiállítás tájékoztatott testvérnépünk történelméről, kultúrájáról.

2 Ugyancsak a múzeumban több, főként képző- és iparművészeti kiállítás nyílt, amelyet Tallinnban állítottak össze, s amelyen észt művészek mutatkoztak be.

3 A múzeum gyarapodó észt gyűjteményéből egymás után nyitottunk grafikai kiállításokat többek között Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán, Tihanyban.

4 Jegyezzük meg, mindegyiket illusztrált katalógus kíséretével. A magyar rádió szolnoki stúdiójának adásaiban, a Szolnok megyei Néplap hasábjain több, Észtországról tudósító riport, cikk jelent meg egészen a testvérváros, Tallinn hétköznapjainak rendszeres bemutatásáig.

5 De átfogóbb kulturális jellegű írásokat közölt több ízben a Művészet, az Élet és Tudomány is. A szovjetkorszak alatt az észtek számára minden megnyilatkozásukban legfontosabb volt „észtségük", nemzeti-etnikai egzisztenciájuk hangsúlyozása, amihez TallinnSzolnok testvérvárosi kapcsolatának mezsgyéjén lehetőség nyílt. Emellett számukra Magyarország a „Nyugat kapuját" jelentette. Náluk az orosz uralom saját etnikumát mindenben preferáló helyzetével, katonái állandó jelenlétével, ellenőrzéseivel, tilalmaival kettős életre kényszerítette őket. Másként léteztek az utcán, a közhivatalokban, s egészen másként egymás között. S bár egyre lazább keretek között, de nálunk is megvolt a „szovjet diktátum". A katonai megszállás szinte láthatatlan volt, a lakosság körében a hadsereg jószerével nem mutatkozhatott. Távolabb is voltunk, a tagköztársaságokéhoz viszonyítva sokkal nagyobb önállóságunk volt. Szabadabban élhettünk, mint ők, tőlünk, rajtunk keresztül művészetük hamarabb tehetett szert nemzetközi érdeklődésre, elismertségre. Minket viszont történelmük, mentalitásuk, sajátos sorsuk késztetett egyre nagyobb figyelemre. Az a példátlan identitástudat, hagyományőrzés, belső tartás, ami szinte egy emberként kapcsolta össze és készítette fel őket egy újabb államiság, a jelen időszakára. Lényegében erről szólt kortárs képző- és iparmüvészetük, s ez tette egyedülállóvá, nemzetközi hírűvé grafikájukat is, amelyet még Moszkvában is különböző díjakkal értékeltek. A Konstantin Päts

6 nevéhez fűződő első államiság évtizedei teremtették meg azt a művészeti képzési rendszert, nevelték azt a generációt, amelyre a háború utáni művésznemzedék is támaszkodhatott. A barbizoni, worpswedei, sőt a nagybányai előzményekhez hasonló célokkal és körülményeket idézve, egy azonos nevű művészeti és irodalmi egyesületből szabadiskolaként jött létre 1919-ben a „Pallas" Felsőfokú Művészeti Iskola, 1 Észt kiállítás 1968. július 21. Az Észt SzSzK megalakulásának 28. évfordulója alkalmából a Damjanich János Múzeum és a Magyar Szovjet Baráti Társaság kiállítást rendez. A kiállítást rendezte és a katalógust összeállította Szabó István muzeológus. (Lcgújabbkori történeti kiállítások katalógusai 1.) 2 Szabó 1972a. 7-43. 3 Észt grafikai és iparművészeti kiállítás 1968; Észt grafikai kiállítás 1974; Észt grafikák a Damjanich Múzeum gyűjteményéből 1983. 4 Észt grafikai kiállítás Debrecen, Agrártudományi Egyetem 1975; Észt grafikák kiállítása Nyíregyháza, Jósa András Múzeum 1976; Mai észt grafikák a szolnoki múzeum gyűjteményéből - Budapest, Bartók '32 Galéria 1980; Észt grafikák - Tihany, Tihanyi M úzeum 1984. 5 Szabó 1972b.; Szabó 1976.; Háromezer perc Észtországban. Szemelvények a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságról 1971-1974 között elhangzott műsoraiból. Szolnok 1974. 6 Konstantin Päts (1874-1956), 1934-39 között az Észt Köztársaság államelnöke. 422