A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Szabó István: A Herman Ottó Múzeum észt grafikai gyűjteménye

A HERMAN OTTÓ MÚZEUM ÉSZT GRAFIKAI GYŰJTEMÉNYE SZABÓ ISTVÁN A miskolci Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményében külön egységet alkot a közel száz darabból álló észt grafikai anyag. A sommájában hatvanas-hetvenes évekből származó lapok az akkor igen magas szinten álló, nemzetközileg is rangos kortárs észt sokszorosított grafika keresztmetszetét adják. Vizsgálódásunk a nyolcvanas évekkel lezárul. Közvetlen kapcsolataink, rendszeres utazásaink megszűntével gyérültek információink. Az idősebb művészek között volt, aki már nem érte meg a rendszerváltást, vagy csak néhány esztendővel élte túl. A hirtelenjött szabadság másfajta követelményeihez nem mindegyikőjük tudott alkalmazkodni, volt, aki az új lehetőségek révén magasra szárnyalt, volt, aki teljesen visszavonult. A szocialista blokk országaihoz hasonlóan a rendszerváltás fiatal nemzedéke már eleve más elképzelésekkel indult. Náluk a nemzetközi trendhez való igazodás, a stiláris megfelelés határozta meg irányultságukat, amelyet csak fokozott a valós szembesülés lehetősége. Többen hagyták el hosszabb-rövidebb időre Észtországot, kihasználva a kinyílt határokat. Művészetük lassan átformálódik, amilyen mértékben magára ölti a nemzetközi irányzatok jellegzetességeit, úgy veszti el korábbi észt karakterét. Mielőtt rátérnénk a művészek és műveik ismertetésére, röviden szólnunk kell finnugor testvérnépünk történelméről, mivel annak újkori alakulása nem kis mértékben befolyásolta mind technikájában, mind szellemiségében ennek a képzőművészeti alkotómódszemek a kiteljesedését. Maga a finnugor eredetkutatás a 19. századhoz kötődik, elsősorban az államalkotó finn nemzet történelmét, nyelvét, a közös származási jegyeket keresve. Az Orosz Birodalom területén élő rokonaink nehezen megközelíthető népcsoportja közé tartoztak az észtek is, bár a nyelvészeti, etnográfiai vizsgálatok egyre több adatot szolgáltattak rokonságunkra. A kutatások előtt akkor nyílt meg igazán a lehetőség, amikor 1918-ban kikiáltották az Észt Köztársaságot. Hétszáz éves történelmük folyamán első ízben váltak függetlenné, s szerveződhettek önálló állammá. Nemzeti létük második világháborúig tartó két évtizede alatt egy olyan működési rendszert alakítottak, amelyben fontos helyet kapott a kultúra, az oktatás, a művészetek. Ezen belül kaptak meghívást a legkülönbözőbb területeken magyar vendégprofesszorok, alakult meg a berlini egyetemi, illetve a római Magyar Intézet mintájára a Tartui Magyar Tudományos Intézet, s szerveződtek jelentős tudományos előkészületekkel a finnugor kongresszusok. S kaptak hangsúlyt a nyelvészeti kutatások is. Dolgozatunkat illetően a finnugor rokonság szerepe annyiban , döntő, amennyiben ennek publicitása révén irányulhatott nagyobb figyelem az észt kultúrára szovjet annektálása után, Szocialista Szovjet Köztársasági időszaka alatt. Ennek köszönhetően került be a hatvanas évektől prosperáló „testvérvárosok" láncolatába Tallinn és Szolnok, amely két évtized alatt komoly kulturális produktumokat eredményezett. Miután a kapcsolat megyei, és ezen belül intézményi szinten funkcionált, közvetlenül és csekélyebb ellenőrzés mellett működhettek a kapcsolódó intézmények. Közel sem a teljesség igényével, csak néhány példát emlitenék. 1968-ban, alig a testvérvárosi szövetség 421