A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kákóczki András: Asszonyok, madarak, lovak és angyalok feketében, fehérben. Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre

3. kép. A megesett lány balladája, 1965. (rézkarc, papír, 197x144 mm) Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum tulajdona tereitől a mesterség megbecsülését, a vonalak, a tónusok kifejező játékát tanulta meg. A kondori hatásról így vallott: „A Kondor Bélától tanultak alapozták meg látásmódomat és kifejezési formanyelvemet. Kondor emberi és művészi alapállása meghatározó jelentőségű egész munkásságomra."

9 Ennek ellenére nem vált Kondor követőjévé, epigonjává. Kezdeti alkotásai sem tükrözték barátjának közvetlen hatását. A kezek, arcok helyett a testtartás, vagy egy-egy jellegzetes, néha amorf figura az emberi jellem, érzelem kifejezője művein. A modem irányzatok technikai újításait (vakfolt, maratott folt) alkalmazta, de azokat mindig mondanivalójának szolgálatába állította. Formáit - mint ahogyan témáit - az egyéni kifejezést, érzést alapvetőnek tekintő művészi hitvallása határozta meg. Egyetlen olyan csoportosulás tagja sem volt, amely a lázadásba, a forma tagadásába menekült volna a való élet elől. A művész így vallott munkájáról: „Az ábrázoló művészetnek vagyok a híve. Az ábrázoló művészet nem azt jelenti, hogy gondolati tartalom nélkül csak a látvány alapján dolgozni. De valami olyan kiindulópont kell, ami stabil, ami meghatározza a jellememet, és az tükröződik munkámban is."

1

0 9 Észak-Magyarország 1973. április 7. 6. 10 Dobok 1980. 415