A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Kákóczki András: Asszonyok, madarak, lovak és angyalok feketében, fehérben. Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre
A Munkácsy-díjtól haláláig (1973-1983) Lenkey Zoltán életében nagy változások történtek ezen idő alatt, melynek örvendetes eseményei - új házassága, rendeződő magánélete, bulgáriai tanulmányútjai - művészetére is jelentős hatással voltak. Ebben az időben készült alkotásain a madár-motívum szimbolikája uralkodó helyet foglalt el. Bulgáriai élményeiből kiemelt motívumok szintén jelentősek voltak témaválasztásában. Új technikai, műfaji eljárások - a pasztell és a tusrajz - jelentek meg alkotásain. Az eddig csak rézkarcain megjelenő színeknek még fontosabb szerepük lett pasztellképein. Lenkey színes rézkarcait először két dúcról, majd a hetvenes évek végétől három dúcról készítette el. „Láthatóak a különböző színkísérletek. A színhatást előre igyekszem kiszámítani, megtervezni. Úgy kísérletezek a színekkel, annyit meditálok rajtuk, mint egy festménynél" - mondta a művész egy 1978-as újságriportban színes rézkarcairól." Próbálta a grafikáiban a maximális színhatást elérni, és ez a vágy vezethette el a pasztelltechnikához. Lenkey mint grafikus nyúlt a pasztellhez, és annak lágy színű festékfoltjait fekete vonalak alkalmazásával tette kifejezési eszközévé. Alkalmazott színei, színkompozíciói is grafikusi alkotói mentalitást mutatnak, aki egy-egy szín különböző tónusait elkülönítve használja, és nem a különféle színek összhatását alkalmazza. Ennek ellenére pasztellképei jelentős helyet foglalnak el munkásságában. A rajz és a pasztell is a rézkarcnál közvetlenebb technika, ami az átélt élmény azonnali bemutatását, interpretálását teszi lehetővé. De a könnyedebb technika mellett az emberi, művészi kíváncsiság is vezethette Lenkeyt a más eljárások, műfajok megismerésére, alkalmazására. A tanulmányként, grafikához előrajzként és önálló alkotásként szereplő rajzainál technikai, formai, stilisztikai különbség nem fedezhető fel. Rajzain az egyszerű formát az intuitív és azonos minőségű vonalak alakítják ki, legtöbbször sraffozás nélkül. A szinte magányos vonal fejezi ki egy-egy tárgy, épület, figura jellegzetességét, térbeli helyét. A legjellegzetesebb forma keresése és alkalmazása figyelhető meg rajzain. Rajzai között jelentős helyet foglalnak el illusztrációi. Ezek között versek és újságcikkek illusztrálására készített rajzok is vannak. Ezekről az alkotásairól így vallott a művész: „Az illusztrálás egy sajátos tevékenység. Pláne egy napilapnak [ÉszakMagyarország] illusztrálni, ahol gyorsan kell dolgozni. Villám-illusztrátorként dolgozom az Északnál. Azt jelenti, hogy kezembe nyomják a kéziratot, olvassam el, és máris rajzoljam. Ez nekem nagyon izgalmas feladat. [...] úgy tekintem szakmai szempontból, mint kroki gyakorlatot." 1 2 Ebben az alkotói periódusban a már régóta használt jellegzetes motívumai (ló, madár, nőalak) megváltoztak, és egy új bulgáriai élményeire épülő - motívum, a bulgáriai angyal is megjelent rézkarcain. Művészi eszközeiben a roncsolt felületek alkalmazása került túlsúlyba. Erre a legszebb példa az 1980-ban készült In memóriám József Attila című grafikája, amely a költő öngyilkossága után a helyszín látomásos képét mutatja (4. kép). Felül a vagon nyomtatott, közömbös számai, középen vakfoltok különböző szürke tónusai között maratott folt és az 11 Észak-Magyarország 1978. február 19. 4. 10 Dobok 1980. 416
