A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kákóczki András: Asszonyok, madarak, lovak és angyalok feketében, fehérben. Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre

ASSZONYOK, MADARAK, LOVAK ÉS ANGYALOK FEKETÉBEN, FEHÉRBEN Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre KÁKÓCZKI ANDRÁS Lenkey Zoltán grafikusművész 201 l-ben lenne 75 éves, és akkor már huszonnyolc éve nincs közöttünk, sem fizikai valójában, sem művei által. Halála után, 1984-ben a Miskolci Galériában, majd 1993-ban a Herman Ottó Múzeumban rendezett emlékkiállítások, valamint 1995-ben Miskolc városától posztumusz kapott Pro Urbe díj mellett nem szerepel az ország, Miskolc képzőművészeti életében, képzőművészeti gondolkodásában. 2008 decemberében a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum - a Lenkey családdal együttműködve - ismét rendezett egy visszatekintő, összegzésre törekvő emlékkiállítást Lenkey Zoltán halálának 25. évfordulója tiszteletére. A rendezők úgy gondolták, hogy a kiállítás mellett egy grafikai emlékmappa és egy rövid értekezés segít visszahozni őt megérdemelt helyére a köz- és a művészeti gondolkodásba, emlékezetbe. Horváth Kinga grafikusművész közreműködésével készült el az exkluzív, 30 példányos Lenkey-emlékmappa, mely 6 darab - eredeti rézlemezről készült - újranyomott Lenkey Zoltán-grafikát tartalmaz, valamint az alábbi tanulmányt, mely röviden, korszakokra felosztva mutatja be korának meghatározó miskolci grafikusművészét. Kezdeti évek Lenkey Zoltán 1936-ban Miskolcon született, és ehhez a városhoz kapcsolódott legjobban élete és képzőművészeti munkássága is. 1956 és 1962 között tanult Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán.' A 60-as éveket a magyarországi sokszorosított grafikai művészet „reneszánszaként"

2 szokás emlegetni. Ez az elnevezés inkább kapcsolható egyes művészek munkásságához - elsősorban Kondor Béláéhoz - mint csoportosulások, művésztelepek munkájához. A sokszorosított grafika, mely korábban a képzőművészeti műfajok „rangsorában" a festészet és a szobrászat mögött helyezkedett el, a kor egyik meghatározó vizuális kifejezési eszközévé vált. Ennek az útnak az első lépcsői az irodalmi illusztrációk voltak (pl. Bartha László Guillevic-, Hincz Gyula Aragon-illusztrációi). Ezen irodalmi alkotásokhoz kötött, ábrázoló műfajból alakult ki a saját korára, az emberek, a művészek érzelmeire, hangulataira közvetlenül reagáló, önálló grafika. Lenkey Zoltán művészetében is fontos helyet foglalnak el az illusztrációk. Már főiskolás évei alatt Poe, Baudelaire, Verlaine, Apollinaire verseihez készített rézkarcokat. Rajzait, grafikáit pedig már ebben az időben közölték az Elet és Irodalom hasábjain. Ebben az időben készített versillusztrációi egy saját stílusát kereső, még nem teljesen kiforrott művészt mutatnak, aki bátran merített elődei, példaképei ábrázolási módszereiből, mivel érezte és tudta, hogy határozott egyénisége nem tűri a közvetlen formai, tartalmi átvételeket. 1 Végvári 1982. 620. 2 Solymár 1972. 7. 411