A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kákóczki András: Asszonyok, madarak, lovak és angyalok feketében, fehérben. Emlékezés Lenkey Zoltán (1936-1983) grafikusművészre

A hagyományos rézkarc technikáját, kifejezési világát - mely a különböző vonalakból kialakított fekete-fehér tónusok alkalmazásán alapszik - a Képzőművészeti Főiskolán tanító mestereitől (pl. Csanády Andrástól), és a Szépművészeti Múzeum könyvtárában és metszetgyűjteményében tanulmányozott Rembrandt-rézkarcokból és Dürer-metszetekből tanulta meg. Ezen mesterek mellett főiskolai évei alatt és későbbi pályáján is a legnagyobb hatással művészetére - a csak pár évvel idősebb - Kondor Béla volt. A reneszánsz és barokk mesterektől, illetve tanáraitól elsődlegesen a rézkarc precíz, mesteri alkalmazását sajátította el. Kondornál nemcsak a szimbólumok használatát, a szubjektív megfogalmazást, hanem a mesterség megbecsülését is példaértékűnek tartotta. A nagy elődök hatása így művészi alapállásában, látásmódjában érhető elsődlegesen tetten. Az 1962-es diplomamunkája - mely József Attila hat versének illusztrálása volt a rézkarc mesterségének tökéletes elsajátítását, a versek átélését, egyéni módon való képi megfogalmazását mutatta. Lenkey egyéni stílusáról ezen müvein még nem forma- és szimbólumvilága árulkodott, hanem motívumkészlete, mely saját környezetéből táplálkozott. Ezekből a közvetlenül átélt, majd átgondolt élményekből alakultak ki az emlékezés intuitív és szubjektív tükrén keresztül alkotásai. A közvetlen élményeken alapuló alkotási mód voltjellemző későbbi munkásságára is. A Miskolci Grafikai Biennále nagydíjáig (1962-1973) Ebben az időben művészetére jellemző volt egyéni stílusának letisztulása. Próbálkozott a régi és az új grafikai eljárásokkal, ezek együttes alkalmazásával, de végül alkotásain a formai leegyszerűsödés a minél áthatóbb és erőteljesebb kifejezés érdekében vált uralkodóvá.

3 Témavilágát az irodalmi inspirációk mellett egyre inkább saját élményei és környezete határozták meg. így műveire korának és egyéni életének is sajátos visszatükröződéseként lehet tekinteni. Ezen alkotói korszak jellegzetes szimbóluma volt a ló és a lovas. A ló - mely a későbbi Lenkey-szimbólumokhoz (nő, madár, angyal) hasonlóan - több jelentéssel felruházott motívumként jelent meg alkotásain. Különböző képein a ló jelenthette például a szabadságot és a bezártságot, a féktelen erőt és a kiszolgáltatottságot. De ezek a jelképek nemcsak az egyes fogalmak elvont képi megfelelői voltak, hanem a látott és átélt élmények tükrében más és más tartalommal telítődtek meg. A hatvanas években Nyugat-Európában a minimal art és később a konceptuális művészet geometrikus „absztrakt formákat alkotott, melyek a legegyszerűbb viszonylatokat, plasztikai alapösszefüggéseket modellezték".

4 Magyarországon ezen irányzatok fő képviselői Maurer Dóra és Major János voltak, akik alkotásaikat a maratott foltok véletlenszerű hatásának felhasználásával építették fel. Lenkey ismerte munkáikat, és az azokon látott eszközöket (vakfolt, maratott folt) felhasználta saját stílusának kialakításában. De velük ellentétben a foltok alkotásain nem konceptuális értelemben szerepeltek. Lenkeynél eszközként - amelyek a kép kifejezésének, hangulatának elmélyítésére szolgáltak-jelentek meg ezek a dekoratív, roncsolt felületek.

5 Hasonlóan használta grafikáin a különböző szövegrészleteket, feliratokat is, melyek Kondor Béla - ezen időben készült alkotásain is megfigyelhetőek. Lenkey sohasem szakadt el annyira a felismerhető for3 Végvári 1982. 620. 4 Hegyi 1989. 195. 5 Bartha 1973. 22. 412