A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pirint Andrea: Lukács Imre (1926-1997) képzőművészeti hagyatéka

kevéssé volt meggyőző. Életének utolsó évtizedére elnyerte ugyan a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének tagságát, de amit legjobban szeretett volna, az elérhetetlennek bizonyult. A zsűrizésre beadott munkái alapján továbbra sem választották be a Művészeti Alap tagjai közé. Lukács Imre életében a képzőművészet összehasonlíthatatlanul fontosabb szerepet töltött be puszta szabadidős tevékenységnél. A hivatásosak elszántságával és elhivatottságával képezte magát, mint ahogy látásmódja és alkotási vágya is a par excellence művészek közé emeli. Nem csupán önboldogító játékot jelentett számára az alkotás, de önkifejezést, életformát, sőt életcélt, - saját családja nem lévén - a maga után hagyható jel megteremtésének eszközét. Mindezekkel persze a pozitív visszajelzés igénye is szükségszerűen együtt járt. Várta, szomjazta az elismerést, amit méltán megérdemelt volna, de ami egyre csak elmaradt, majd a 90-es évekre végképp elérhetetlenné vált. Állapotának rohamos romlása miatt már alig tudott dolgozni, s életereje is elfogyott. 1997. július 25én, hosszas szenvedés után Miskolcon, a Semmelweis Kórházban hunyt el. Lukács Imre képzőművészi érdemeinek a Herman Ottó Múzeum emlékkiállítás formájában szándékozott elismerést szerezni - a tárlatot 2011-re, a művész születésének 85. évfordulójára ütemezve. 2010 tavaszán - Veres igazgató úr pártfogásával és Kovács Gergely támogató vendéglátásával - megtörtént a hagyaték közvetlen felmérése, a tervezett kiállítás anyagának kiválogatása. A művek installálásához szükséges paszpartu-kartonok, vak- és képkeretek előzetes kalkulációjával vártuk - mint kiderült, hiába - az arra alkalmas pályázati kiírást.

1

6 Fentiekben megfogalmazott méltatásunkat a kulturális szféra anyagi helyzetének mostanában aligha várható javulása okán tettük közzé. A miskolci múzeum jelenleg egyedül ezzel az eszközzel képes élni, hogy a város életéhez szorosan kapcsolódó, a maga teljességében ez idáig felfedezetlen képzőművészeti hagyatéknak nyilvánosságot teremtsen. IMRE LUKÁCS'S ARTISTIC LEGACY Imre Lukács (1926-1997) was a self-taught artist, who earned his livelihood as a hydraulic engineer. His lack of fonnal training hindered his artistic career, similarly to the health problems he struggled with throughout his life and the bodily handicaps which made him shy. His oeuvre only became more widely known after his death, thanks to his cousin Gergely Kovács, who handled his estate. Discussed here is Lukács's artistic work, begun in the early 1950s, together with a reconstruction of how his artistry and his painting skills improved, as well as the painters who influenced his work. The main periods of his art are also presented in the study. A self-taught artist, Lukács had an exceptionally good eye for choosing exciting perspectives and for imaginative compositions. In this sense, he stood on equal footing with established painters, His outstanding draughtsmanship, his refined sense of colours and his ability to focus on the essential are best illustrated by the quickly-drawn, fresh works inspired by nature. 16 A hagyaték - a művész anyagi helyzeténél fogva - installációs szempontból kedvezőtlen állapotban maradt fenn. A vászonalapú alkotások az esetek többségében a vakkeretet is nélkülözik. 387