A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Pirint Andrea: Lukács Imre (1926-1997) képzőművészeti hagyatéka

6. kép. Munkálatok Costa Doradán, 1975. (Fotó: Kovács Gergely) Miskolc művészeti életébe mintegy tízéves kihagyással kapcsolódik be újra. 1980tól kezdve haláláig tagja volt a B AK-nak, azaz a Borsodi Amatőr Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, s visszatérő résztvevője volt a stúdió miskolci és kazincbarcikai tárlatainak. Ugyancsak rendszeresen állította ki munkáit az amatőrök országos seregszemlém, 1986-tól kezdve pedig a Miskolci Téli Tárlat mindenkori zsűrijének szűrőjén is továbbjutott egy-két alkotása. Az 1988-as téli tárlat alkalmával Tokaji táj című festményét a Megyei Tanács megvásárlásra érdemesítette, ami - tekintve, hogy erről szakmai bizottság döntött - nagy elismerésnek számított. A festményt a Megyei Tanács - ahogy az akkor még szokásban volt - az általa fenntartott Herman Ottó Múzeumnak adta át.

1

5 Utólag, a teljes életmű áttekintése során mérhető csak fel, hogy a kitüntetett sorsú táblakép - amire az életműről alkotott korábbi véleményünket eleddig alapozhattuk - sajnálatos módon visszalépést jelent a munkásságában. Azt a szerkezetes stílust eleveníti fel, amivel a hatvanas évek közepe táján kísérletezett. Színvilágának modoros bágyadtsága, „előállításának" mély tudatossága éles ellentétben áll Lukács Imre legerősebb művészi oldalával. Talán az önbizalomhiány, a megfelelni vágyás, konstruktívabb dolgaira kapott pozitív visszajelzés sarkallta arra, hogy ilyenféle munkával kopogtasson a hivatásosak seregszemléjére. Bárhogy is volt, végső soron jól megdolgozott, tisztességes alkotásról van szó, amelynek kétségtelenül vannak pozitívumai. Ez utóbbiakat, s egyúttal a több évtizedes alkotói pályát jutalmazhatta a díjzsüri akkor, amikor a képet megvásárlásra javasolta. A kézzelfogható elismeréssel aztán el is dőlt Lukács Imre kívülről is látható festészetének arculata. A következő idők rangos tárlataira beadott - a reprodukált katalógusok segítségével pontosan beazonosítható - alkotások valamennyien egy tőről, a Tokaji táj variabilitásából fakadnak. Munkásságának ez a fordulata két, egymással végső soron összefüggő okból minősíthető kedvezőtlennek. Egyrészről azért, mert ettől kezdve esélye sem maradt a rejtett értékek felszínre törésének, másrészt pedig azért, mert a „hivatalosan" képviselt festői nyelvezete - lett légyen bármilyen becsületes is - önmagában véve és messziről nézve 15 Tokaji táj. Évszám nclkül. (olajtempera, farost; 50x65 cm) HOM Képzőművészeti Gyűjteménye Ltsz. 89.4. 386